Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1319 szágban már visszaszorították, s nőtt az esélye Ausztria győzelmének, vagyis a legitimizmus ügye jól állt. „Ha ekkor nem tudtunk jobb eredményeket elérni, miből gondoljuk, hogy később sikerülni fog?" A nemzeti liberális párt politikai vallomásnak tekinthető cikkében arra emlékeztet, hogy a schleswig-holsteini mozgalom egészen más természetű, mint a többi európai forradalom, ezért a legitimizmus receptje Dánia estében nem alkalmazható. „Emlékezni kell rá, hogy a schleswig-holsteini mozgalom egész más természetű, mint a többi európai mozgalom. Azok, akik más országban a legitimizmus védői, itt éppen a forradalmi párt, míg a tulajdonképpeni tömeg teljesen passzív. Máshol a magasabb hivatalnokok és a hadsereg csatlakozik a fennálló rendszerhez, míg nálunk a schleswigholsteinizmus leghevesebb képviselőit éppen a hivatalnokréteg és a katonaság alkotja. Más országokban a legitim hercegek közvetve vagy közvetlenül támogatták egymást, hogy a lázadókat elnyomják, nálunk éppen a hercegek — akik saját országukban a legitimizmus ügyét elősegítették — keltek fel a dán kormány lázadás elnyomására irányuló törekvései ellen. Bizonyos szempontból úgy tűnik, mintha nem a schleswig-holsteinieket tekintenék a dán korona elleni lázadóknak, hanem a dán nép lázadt volna fel az augustenburgi követelőkkel szemben. Éppen ez a kettősség a különlegessége ennek a mozgalomnak."56 A legitimizmus viszszatérése veszélyes, mert „a legitimizmus a régi dán értelemben a schleswig-holsteinizmus szinonimája volt." A Faedrelandet szerint a legitimizmus visszatérése esetén a nagyhatalmak a bécsi béke viszonyait akarják majd konzerválni, s a nagyhatalmak Németország egységének legnagyobb akadályát majd abban látják, ha „Ausztria, Hollandia, Dánia fél lábbal ott van, fél lábbal nincs". A konzerva-56 Az eddig már többször említett dán felfogás, miszerint a schleswig-holsteini konfliktus teljesen eltér a hagyományos európai sémától és a népakarat Dánia oldalán áll, 1849 nyarán hangsúlyozottan jelentkezik és mindvégig a dán negyvennyolcasság alapját képezi. Még a konzervatív Flyveposten is ezen a véleményen van: „A schleswig-holsteini lázadás nem a népé, mert nem a nép kelt fel, hanem a hivatalnokpárt. Ha a nép állt volna a felkelés élén, talán meg kellene hajolnunk akarata előtt, de csak a német nagybirtokos, hivatalnok és ügyvéd-réteg munkálkodik Dánia megcsonkításán." (Fyveposten 1849. márc. 22.) „A schleswig-holsteini felkelés egy lényeges ponton sem közös az európai forradalmakkal, hiszen vezetőik magukat a dánokkal szemben a legitimitás védőinek nevezik és a kettős viszony miatt épp úgy kötődnek a porosz királyhoz, mint a frankfurti központi hatalomhoz. A schleswig-holsteini párt fél a németországi forradalomtól" — olvasható a K0benhavnsposten május 3-i számában. (Köbenhavnsposten 1849. máj. 3.) A K0benhavnsposten már 1848 augusztusában is megfogalmazta, hogy Dánia belülről demokratikusabb és „Dánia mást ért a szabadság alatt, mint a schleswig-holsteini párt, melynek fontosabb a német zsarnokság, mint a Dániával megosztott szabadság." (K0benhavnsposten 1848 aug. 18.) 1848 márciusában a Nord og Syd szerkesztője még sarkítottabban fogalmazza meg az ellentétet: „A schleswig-holsteiniek alapjában véve nemesek, privilégizált nagybirtokosok, akik a vazallusukért harcolnak. Vezetőjük egy herceg és csatakiáltásuk: a dán királyi abszolutizmus! Azt állítják, hogy az »abszolút« dán királyukért harcolnak a rájuk kényszerített alkotmány és népszabadság ellen. Egész Európa ebben a pillanatban a szabadságáért küzd a nemzeti fejlődés segítségével. A schleswig-holsteiniek nemzeti fejlődésért küzdenek privilégiumok és az abszolutizmus jelszavának segítségével. Igaz ugyan, hogy bevezették a sajtó, gyülekezési stb szabadságot, de csak azért, hogy a kisebbségi republikánus párt támogatását megnyeljék." (Nord og Syd 204.) A paradox helyzetet legtömörebben a Faedrelandet fogalmazta meg: „Lehetetlen a szabadság nevében kitűzni a lázadás zászlaját egy kormány ellen, melynek választási nyelve maga a szabadság." (Faedrelandet 1848. márc. 25.) A Faedrelandet szerint a nagyhatalmak tényleges katonai segítsége azért maradt el, mert a nagyhatalmak Dániában látták a forradalmárt, nem pedig Schleswig-Holsteinben. "A dán király ugyanis azzal, hogy Holsteint kilökte a birodalomból űj birodalmi határpolitikába kezdett és maga bontotta fel a régi Német Szövetséget és sértette meg a bécsi béke pontjait." (Faedrelandet 1849. febr. 2.)
