Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1298 RAÁB RENÁTA sorsdöntő eseményről.1 Ezért érthető, hogy 1848-ra még ma is különös, meleg hangon emlékeznek a dánok, hiszen a hároméves háború a dán fegyverek győzelmét hozta. „Az egyetlen háború, amit megnyertünk" — mondja a saját történelme iránt kevéssé érdeklődő dán is. Mindezek ellenére a magyar történeti kutatás szinte teljes mértékben ignorálta a dán kérdést, s ha a magyar szakirodalomban egyáltalán szóba kerül, általában úgy szerepel, mint zavaró, de jelentéktelen tényezője a német egységpolitikának, hiszen a kis dán háború kiterjedésénél fogva túl gyenge volt ahhoz, hogy igazi kihívást, külső fenyegetettséget jelenthetett volna a németség számára, ami pedig adott esetben segíthette volna az új demokratikus Németország összekovácsolását. A magyar történetírás többször említi továbbá az 1848. augusztus 26-i malmöi fegyverszünetet, mint első megzavaróját a frankfurti nemzetgyűlés munkájának. Az orosz cár Dániát segítő diplomáciája pedig végleg egyértelművé teszi az eseménnyel kapcsolatos magyar történeti állásfoglalást: a dán király és a cár „akadályozta meg a Schleswig-Holsteinért indított, lényegében nemzeti háború becsületes véghezvitelét".2 Sőt az orosz befolyást Szabó Ferenc olyan meghatározónak érzi, hogy a konfliktus kirobbantásáért egyedül a cárt teszi felelőssé, akinek „az volt a célja, hogy a dánok és a németek között mesterséges gyűlölséget teremtsen." A cár bujtogatásának köszönhető a dán nyelv fanatizmusa. „Maguknak a dánoknak ez sohasem jutott volna eszökbe" — vélekedik az említett szerző.3 Joggal mondhatnánk, hogy a magyaroknak nincs sok köze a távoli északi ország 1848-as belpolitikai küzdelmeihez, márciusi forradalmához vagy a schleswigi hadműveletekhez. Érthető, ha mindezek nem „hozzák lázba" a magyar kutatókat. Van viszont a két mozgalomnak egy olyan érintkezési felülete, ahol találkoznak, sőt menthetetlenül egymásnak ütköznek a dán és a magyar érdekek, s ami miatt nem lehet közömbös számunkra a kis skandináv ország 48-as szerepvállalása. Ez az ütközőpont pedig a szomszédban formálódó új Németország volt. Ismertek az okok és események, melyek a németországi változásokat előidézték, s azok is, melyek a Budapest - Frankfurt szövetséghez vezettek4. Az új demokratikus Németország létrejötte Magyarország számára komoly politikai lehetőségeket rejtett magában, a Dán Monarchiát viszont felbomlással fenyegette. A Pál-templomban összegyűlt nemzetgyűlés ugyanis felkarolta az ún. schleswigholsteini programot, mely a két hercegség Schleswig és Holstein önálló állammá való egyesítését, majd a Dániától való teljes elszakadását, végül pedig az új Németországhoz való csatlakozását tűzte ki célul. Ez a program nemcsak a dánnémet monarchia megsemmisítését, de egész Schleswig, valamint a hercegség területén élő kb. fele arányban dán nemzetiségű lakosság elveszítését is jelentette. Dániában így lassan kialakult az a felfogás, hogy a német egység szimbóluma 1 Danmarks Historie af Vagn Skovgaard Petersen, Bind 5. Gyldendal 1985. 3. 2 Andics Erzsébet: Habsburgok és Romanovok szövetsége Bp. 1961. 69. 3 Szabó Ferenc·. A legújabb kor története 1815-1885. 1889. Nagybecskerek 27. 4 Gergely András·. A Frankfurt-Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán. Századok, 1996. 130. évf. 5. szám Bp.; Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848-1849. (Népszerű Történelem) Kossuth Kiadó, Bp.1970. Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Gondolat, Bp. 1987. II. kiad. Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormány és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban. Századok, 111. évf. 1977. 3. szám Erdődy Gábor: A magyar kormányzat európai látóköre 1848-ban. Értekezések a történelmi tudományok köréből 108. Akadémiai Kiadó, Bp. 1988. 70.
