Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
SZERZETESRENDEK II. JÓZSEF KORÁBAN 1273 Összehasonlításképpen nézzük ugyanezeket az adatokat 1784-ben. Ehhez az adatsorhoz az Egyházi Bizottság által, az 1782-ben kiadott rendeletre beérkezett vagyonbevallás alapján elkészített, 1784-ben tárgyalt javaslat szolgált forrásként. Az eddig hiányolt női rendekről is elkészült ugyanez az összeírás, amely később nem került felhasználásra. Tehát az ő esetükben is megvannak az 1784-re vonatkozó létszámadatok.7 7 A számításokból ismét kimaradtak viszont a budai verescsillagosok és a rozsnyói premontreiek. A verescsillagosok nélkül a szerzetesek összlétszáma 1784-ben 5618 fő volt. Tehát hiába számoltak föl ebben az időszakban 19 kolostort, a szerzetesek létszáma csak mintegy 200 fővel csökkent. Ugyanakkor erőteljes növekedés figyelhető meg a ferenceseknél — több mint 100 fő —, valamint némi létszámemelkedés észlelhető a bazilitáknál, cisztercieknél, kapucinusoknál, karmelitáknál, minoritáknál, piaristáknál. Csökkent viszont az ágostonrendiek, domonkosok, hieronimiták, pálosok, premontreiek létszáma. Nem változott — holott növekedésre lehetett volna számítani — az irgalmasok száma. Sajnos, nincsenek adatok a női rendek létszámában bekövetkezett változásra. A harmadik adatsor az 1782-1790 között felszámolt rendházak szerzeteseinek a létszámát tartalmazza. Az adatsor elkészítéséhez a Helytartótanácsi levéltár feloszlatási anyagát7 8 , valamint az Egyházi világi-papi, szerzetesei és házassági osztályhoz beérkezett negyedéves jelentéseket7 9 használtam fel. Azoknak a rendházaknak az esetében, amelyekről egyik állagban sem találtam adatot, az 1782-ben meglévő létszámot vettem alapul.8 0 A feloszlatási anyagban meglévő adatok kerültek az első, míg az egyéb állagokból kikeresett adatok a második oszlopba. A számok alapján csaknem 2300 főt (2298) érintett a feloszlatás. Ha a 2300 főt levonjuk az 5800 fős becsült, 1782-ben meglévő létszámból, akkor a megmaradt szerzetesek létszáma 3500 fő. Amint erről már esett szó, nem minden, a feloszlatásban érintett szerzetes távozott az egyház kötelékéből. A Kollonich érseknél, illetve a Schwartnernél említett 1660-1675 fővel csökkent valójában a szerzetesek létszáma. Közéjük tartoztak mindazok, akik visszatérve a világba a 300 forintos nyugdíjból próbáltak új életet kezdeni, vagy azok, akik kivándoroltak, s a Habsburg Monarchián kívüli országokban próbálták folytatni szerzetesi életüket, végül azok, akik lelkipásztori szolgálatot vállaltak. A fennmaradó 600 fő egy része átlépett egy más rendbe vagy rendjének egy másik kolostorába, vagy kora illetve egészségi állapota miatt az irgalmasrend ápolására bízta magát. Összefoglalva a fent leírtakat, habár valójában 2300 szerzetest érintett az abolíció, az 1782-ben meglévő, 5800 főre becsült létszám csak mintegy 1700 fővel csökkent, mivel a többiek más szerzetesi közösségen belül folytatták vállalt életüket. Ε szerint 1790-re mintegy 4100 szerzetes maradt. Azonban nem számoltunk az 1782-1790 között bekövetkezett halálozással, valamint a József rendeletei és ezáltal a szerzetesi élet bizonytalanná válása miatt a novíciusok csökkenő számával. Mindezek alapján a körülbelül 3800 fős szerzetesi létszámot tartom 1790-ben valószínűnek. Összehasonlításként nézzük meg az esztergomi Prímási Levéltár anyagában megmaradt, az 1792 októberében készült kimutatás adatait. Ebben az esetben is a 77 MOL, С 105: Frauenklöster 1784-1787. 78 MOL, С 103. 79 MOL, С 71: 156. csomó, 43. kútfő 80 Lásd 76. jegyzet!
