Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
126 CSERNUS SÁNDOR Machiavellinél valamivel korábban, s egy „Mémoires"-formában született kitűnő történeti mű keretei között fogalmazta meg.3 Tekintettel arra, hogy a hazai történetírás és politikai gondolkodás története Commynes művének eleddig meglehetősen szerény teret szentelt, röviden bemutatjuk Philippe Commynes politikai pályafutását, a vele szoros összefüggésben kibontakozó történetírói és politikai gondolkodói tevékenységét; vizsgálni fogjuk a francia királyról írott művének utóéletét — többek között a 16-17. századi uralkodókra gyakorolt, számos esetben konkrét tényekkel igazolható hatását — és ki fogunk térni azoknak az adatoknak az ismertetésére, amelyek valószínűsítik Commynes művének későbbi közvetlen vagy közvetett magyarországi hatását is. Mindemellett természetesen külön felhívjuk a figyelmet Commynes Emlékiratainak talán kevéssé ismert konkrét magyar vonatkozású megjegyzéseire is.4 Philippe de Commynes tehát nem csak a francia reneszánsz történetírás egyik nagy hatású képviselője, hanem olyan politikus is volt, aki a francia politika alakításában gyakran kulcsszerepet játszott: önmagában az a körülmény, hogy Commynes előbb Burgundiái (Merész) Károlynak (1467-1477) belső bizalmi embere, politikájának irányítója majd árulója volt, utóbb pedig Károly ellenfelének, XI. Lajos francia királynak (1461-1483) egy időben mindenható, később „csak" nagy befolyású főminiszterévé lett, aki a francia diplomácia irányítójaként közvetlenül is ismerte a korabeli Nyugat-Európa minden számottevő személyiségét (így pl. Lorenzo di Medici-vel szoros barátságban volt), különösen érdekessé teszi a politikai élettapasztalatot összefoglaló emlékiratok mélyebb elemzését.5 3 Vö. Dictionnaire des Lettres Françaises. Le Moyen Age, Bossuat, R.- Pichard, C.- De Ixige, R. G., Paris, 1964., 210-213., Favier, J.: Dictionnaire de la France Médiévale, Paris, 1993., 293., Zink, M.: Littérature française du Moyen Age, Paris, 1992., 310-311., Lanson, G.: Histoire illustrée de la littérature française, I., Paris, 1923., 133-140., Nisard, D.\ A francia irodalom története, ford. Szász Κ., I., Bp., 1878., 104-120., Dufournet, J.·. La vie de Philippe de Commynes, Paris, 1969., Uő.: Études sur Philippe de Commynes, Paris, 1975., Pourrai, H.: Commynes, in „Tableau de la Littérature Française" I., Paris, 173-184., Bittman, K.: Ludwig XI. und Karl der Kühne. Die Memorien des Philippe de Commynes als historische Quelle, I-III., Göttingen, 1964-1970., Charlier, G.: Commynes, Bruxelles, 1945., Faguet, E.: Seizième siècle. Études littéraires, Paris, 1894., 1-34., Archambault, P.: Commynes, History as Lost Innocence, in „Seven French Croniclers", Syracusa, 1974., 101-115., Uő.: Commynes's Saigesse and the Renaissance Idea of Wisdom, in „Bibliothèque d'Hummanisme et Renaissance" XXIX., Paris, 1967., 613-632., Liniger, J.: Philippe de Commynes. Un Machiavel en douceur, Paris, 1978., Dreyer, K.: Commynes and Machiaveli. Study in Parallelism, in „Symposium", T. V, 1951., 38-61., Kinser; S.: Memoirs of Philippe de Commynes, „University of South California Press", 1969, (fordítás és tanulmány)., Medieval France Garland Encyclopedias of the Middle Ages, II., ed. Kimbler, W. W- Zinn, G. A.; New York-London, 1995., 245-246., Malinyin, Y. P.: Filip de Komin, Moszkva, 1986., (Utószó). Ujabban: Blanchard, J.: Commynes l'Européen. L'invention du politique, „Publications Romanes et Françaises" CCXVI, Genève, 1996. 4 Lásd mindenekelőtt a Mátyás-portrét Commynes, 522-524., továbbá Csernus, S.: Mutation de l'historiographie française et élargissement de son horizon. Un exemple: „les affaires de Hongrie", „Acta Univ. Szeg., Acta Historica LXXXVII., Szeged, 1988., 3-18., Uő.: Les Hunyadi, vus par les historiens français du quinzième siècle, in „Matthias Corvinus and the Humanism in Central Europe", Bp., 1995., 75-94. Uő. Zsigmond és a Hunyadiak a középkori francia történetírásban, Századok, 132. évf. (1998), 47-127., és Lancelot király és Magyarország mint a Kereszténység védőbástyája, in La civiltá ungherese e il cristianesimo, II., (szerk.) Jankovics J. - Monok I. - Nyerges J. Budapest - Szeged, 1998., 580-596. A Mátyás-portrét cikkünk mellékleteként (lásd: Dokumentum) először közöljük magyar fordításban. 5 Mindez jól követhető a Commynes tevékenységére vonatkozó dokumentumokból és a XI. Lajos politikájára vonatkozó elemzésekből. Benoist, Ε.: Les lettres de Commynes aux archives de Florence, Lyon, 1863., Kervyn de Lettenhove, baron de: Lettres et négociations de Philippe de Commynes, I-III., Bruxelles, 1867-1874., Stozzi, L.: Lettere inedite di Commynes a Francesco Gaddi,
