Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
1262 VELLADICS MÁRTA (3) Kloster (Klöster) weniger". Ebből arra következtethetünk, hogy a Helytartótanács, illetve az ügyosztály mielőtt az összesített anyagot továbbküldte volna az udvari számvevőséghez, ellenőrző számításokat végzett. Az összesítést és az eredetileg beküldött iratoknak az eredményét hasonlította össze ezen a papíron az egyik tisztviselő. A szerzetesek létszáma pontosan megegyezik az eddig közölt források eredményével. Különbség van viszont a kolostorok számában. Az eddig ismertetett forrásoknál a rendházak száma 267 volt, de ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a tisztviselő által a megjegyzésekben feltüntetett hiányt — 7 kolostor — akkor az épületek száma is megegyezik e hevenyészett összesítés eredményével. Vagyis 1784 májusában nem 267, hanem 274 kolostor 5238 szerzetessel működött Magyarországon. Az összesített anyagot a Helytartótanács továbbküldte Bécsbe, az udvari alapítványi számvevőséghez (Stiftungs- und Städtische Buchhalterei), amely azokból 1787-ben öszszefoglaló táblázatokat készített.14 A Magyarországra vonatkozó, kerületenként összesített táblázatokból egy példány megtalálható a helytartótanácsi irat-anyagban.1 5 Az udvari számvevőség kimutatása szerint 1787 júliusában1 6 Magyarországon az egyházi emberek száma — beleértve a protestáns lelkészeket és görög katolikus papokat is — 13.263 fő volt. Ebből katolikus 8690 fő, közülük világi pap 3629 fő, szerzetes 4724 fő, apáca körülbelül 337 fő,1 7 az utóbbi kettő együtt 5061 fő.1 8 Az eddig ismertetett táblázatok nem tartalmazták a megmaradt női rendek adatait, így a létszámban történt változás értékeléséhez az 1787.. évi számvevőségi kimutatásból is csak a férfi szerzetesek számát vehetjük figyelembe. Az 1784 májusában meglévő (5238 fő) és az 1787. júliusában közölt szerzetesi létszám (4724 fő) különbsége 514 fő. Számításaim szerint körülbelül 75 kolostor felszámolására — köztük a pálos rend összes kolostora — került sor Magyarországon 1784 májusa és 1787. júliusa között.1 9 Az 1784. évi kimutatások alapján csak a pálos rend tagjainak száma 460 fő volt, tehát az 514 fő nem lehet 75 kolostor lakóinak létszáma. Ebből következik, hogy az 1787. júliusában kibocsájtott táblázat nem tükrözheti a kibocsájtáskor meglévő állapotokat. Minden valószínűség szerint az udvari számvevőség igyekezett lépést tartani a változásokkal, de ahhoz, hogy elkészíthessék a táblázatot valamivel korábban le kellett zárniuk az adatgyűjtést. Ha mindehhez még figyelembe vesszük Felhő Ibolya azon állítását, hogy az egyes országrészekből beérkezett válaszok éveket késtek a rendelet kiadásához képest,2 0 nem 14 Az 1790-ben, majd 1847-ben megismételt összeírás adatait közli és elemzi: Dickson, Peter G. M.: Joseph's reshaping of the Austrian Church. The Historical Journal, 36. (1993) 1. szám 89-114.; A továbbiakban: Dickson 1993. 16 Felhő - Vörös 1961. 458-460. 16 Az udvari számvevőség ekkor terjesztette Magyarországra vonatkozó kimutatását a császár elé. 17 Az udvari számvevőség nem rendelkezett pontos adatokkal, csak a kolostorok éves költségvetéséből következtetett a létszámra. 18 Egy apró hiba csúszott az összeadásba: ha összeadjuk az udvari számvevőségtől a Helytartótanácsnak visszajuttatott táblázat kerületenkénti végeredményeit, akkor az itt kapott szerzetesi összlétszám 5061 fő helyett csak 5059 fő, tehát az összesítés elkészítésénél valahol „elveszett" két szerzetes. MOL, Helytartótanácsi Levéltár: Hauptsummarium (C 107). 19 1 ágostonrendi, 6 bencés, 2 domonkos, 10 ferences, 1 hieronimita, 1 kamillánus, 3 kapucinus, 2 karmelita, 1 minorita, 1 paulánus, 41 pálos, 4 premontrei és 2 szervita. 20 Felhő szerint még 1790-ben is érkezett összeírás a Helytartótanácshoz. Lásd: Felhő - Vörös 1961. 454.
