Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
ORVOSI VITA A MAGYARORSZÁGI VÁMPÍROKRÓL 1732-1756 1255 gondoskodik. A német telepesek — írja — soha nem esnek áldozatául a vámpíroknak, noha a román népességből évente több százan halnak meg állítólagos „vámpírbetegsében", vajon ennek mi az oka? A hullák kiásása elterjedt szokás, nem lehet megtiltani, maga is ötször volt szemtanúja: háromszor boncolt is, kétszer csak nézőként vett részt a szertartáson, először Dévánál, 1724-ben, másodszor Oburschában (Oláhország), harmadszor a Bánátban, negyedszer és ötödször Erdélyben, Kollátfán, vagyis mindig románlakta területen. A „moroi" mindig a beteg álmában jelenik meg, szívja az illető vérét, napközben viszont a sarokban áll. A kórtünetek a következők: A betegség gyomortáji (!) szívpanaszokkal, gyengeséggel kezdődik. Ezután keserű hányás, gyomorfájás, fejfájás, bágyadtság fogja el a beteget, fehér lesz a nyelve, félrebeszél, kiszárad, pulzusa ugrál (caprizans). A halál beállta után a méh-, a nyak- és a kulccsonttáj elkékül, késői hullamerevség, eleven szín a jellemző.2 9 A gyógymód abból állt, hogy a hulla vérével kenték be a pácienst. Tallar megjegyzi, hogy hadjáratok alkalmával máskor is gyakoriak az efféle tünetek. A betegséget a román étkezési és italozási szokások számlájára úja: a románok nyáron keményen dolgoznak, sok gyümölcsöt esznek, télen tunyák, sok pálinkát, de kevés táplálékot fogyasztanak, hús szinte semmit. Elméleti vonatkozásban a betegségre kemiatrikus magyarázatot ad. A németek éppen az eltérő táplálkozási szokások miatt mentesek a bajtól. A képzelgéseket Tallar a gyomornedvnek a vesén keresztül kifejtett hatásával magyarázza. A kórt endemikusnak tartja, nem epidemikusnak. A betegség okai szerinte nem „wirkende", hanem "zufällige" okok. Tallar szerint a betegség kialakulásához elsődlegesen a rossz „völgyi" levegő járul hozzá. Ezután rendkívül érdekesen ismerteti a helyi román babonákat és népi gyógymódokat (47-54.) megkülönböztetve az erdélyi és oláhországi szokásokat, majd visszatér a vámpírokhoz. A vámpírság jelei a helybeliek szerint a következők: A kérdéses sír fölött kerek likak találhatók, a hulla szája véres, teste hízott, jó állapotú, új bőre nő. A vámpír vére gyógyhatású. Fekete kancát nem lehet sírja fölött átvezetni. Minderre a szerző megkísérel magyarázatot adni: Elismétli a korábbi tanulmányok megállapításait a hulla-konzerválódás esetleges okairól. Ami pedig a fekete kancát illeti — íija —, többször is kísérletet tett, és mindig sikerrel járt - vagyis ezúttal is közönséges tévképzetről van szó. Érdekes adatként megemlíti azt is, hogy a rácok sohasem lesznek betegek, éppen mert másként táplálkoznak, mint a románok: sok pirospaprikát fogyasztanak (Türkischer roter Pfeffer), amely szinte kiégeti az ember torkát, ám igen egészséges. (Itt jegyzem meg, hogy a pirospaprika ekkor még Magyarországon korántsem volt nemzeti eledel!) Konklúziója szerint a vámpírizmus puszta mese. Ö maga — úja — erről sikerrel meg is győzte egy ízben a helybelieket oly módon, hogy megszégyenítő kísérletet végzett egy eleven vámpírral, aki állítólag két éve nem evett vagy ivott volt semmit.30 Tanulmányát egy közmondással zárja: „Was die Augen sehen, betrügt das Herz nicht. ' ' 29 A tünetek alapján talán szepszisre gyanakodhatunk. 30 A helymegjelölés: „zu klein Dikwan". Sajnos a kísérlet pontos leírása hiányzik. Mindenesetre kíváncsi lennék, milyen egy eleven vámpír.
