Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
HADÜGYI REFORMKÍSÉRLETEK 1848 ELŐTT 1197 ezredeknél, a határőrvidéken és az ország katonai hivatalainál ezentúl „egyedül csak a magyar hazában s részeiben született, neveltetett, a honi nyelvet tökéletesen értő és beszélő tisztek alkalmaztassanak"; sőt a birodalmi hadsereg vezérkarában is olyan arányban szolgálhassanak magyar tisztek, amilyen arányban Magyarország adójával hozzájárul a katonai költségek közös viseléséhez.21 Az 1833/36-os országgyűlés idején — sérelmezve a nemzeti hadseregnek a birodalmi katonaságba történt beolvasztását, és nemzeti jellegéből való kivetkőz -tetését — több megye követe terjesztett elő hasonló követelést, sőt a bihari Beöthy Ödön egyenesen azt indítványozta — eredménytelenül persze —, hogy a katonai lobogókon is a magyar nemzeti színeket használják, és a „magyar katonai sereg mindenekben egészen elkülönözött magyar lábra állíttassék".2 2 Hasonló szellemben nyilatkozott az országgyűlésen Borcsiczky István trencséni követ: „Hazánk függetlenségét mindaddig nem véli eszközölhetőnek, míg a német hadseregtől egészen elkülönözött tulajdon seregünk nem lesz". Mivel pedig számos törvény elrendelte, hogy béke idején ne tanyázzanak Magyarországon idegen seregek, Borcsiczky megyéje nevében kijelentette, hogy Trencsén ezentúl csak magyar katonáknak ad szállást és élelmet.2 3 Az ellenzéki javaslatok következtében az országgyűlés 1836. március 16-i, a magyar nyelv ügyében készített felirata kitért arra is, hogy a magyar ezredeknél magyar vezényleti nyelvet használjanak, a magyar nyelvet az egész magyar katonaságnál vezessék be, és a magyar hadseregnél — egészen a főhadi kormányzóig — csak olyanokat alkalmazzanak, akik az 1830:7. és 8. tc. értelmében nemcsak beszélnek magyarul, de születésükre nézve is magyarok. Az udvar azonban nem tartotta szükségesnek — sőt, nyilván veszélyesnek ítélte —, hogy ez ügyben újabb törvény szülessen, így az uralkodó csupán a korábbi törvények megtartására tett ígéretet.2 4 Több reménnyel kecsegtetett az önálló magyar katonai főiskola, a királynéról elnevezett Ludovika akadémia létrehozása. Az intézmény alapításáról még a napóleoni háborúk idején született törvény, később azonban évtizedekig vita folyt arról, hogy az akadémia megindításához és működtetéséhez szükséges anyagi alapot önkéntes adakozásból, vagy a nemesekre kötelező jelleggel kivetendő adóból teremtsék-e elő. Abban még egyetértés volt a kormányzat és az ellenzék között, hogy az akadémia kizárólag a magyar ifjaknak a katonai tudományokban való képzésére szolgáljon, és mind az állandó hadsereg, mind a nemesi felkelés számára ez képezze a magyar tiszteket. Az intézmény tanítási nyelvét illetően, főként pedig az ott uralkodó szellemiséget tekintve azonban a kormányzat és az országgyűlés eltérő álláspontot képviseltek. A kormány a birodalmi hadsereg egysége érdekében — az eredeti elképzelésnek megfelelően — német nyelvűnek, és udvarhű szelleműnek kívánta látni az akadémiát, az országgyűlés viszont már 1830-ban kimondta, hogy a főiskola nemzeti jellegét magyar tanítási nyelvvel lehetne biztosítani. Sőt, Kubinyi Ferenc nógrádi követ azt indítványozta 1836 januárjában, hogy „a 21 ZML Zala megye nemesi kgy. jkv. és ir. 1834:80. (eredeti fogalmazvány). Tisztázatának nyomtatott változata: ZML országgyűlési iratok 1832/1836. 22 Országgyűlési Tudósítások 4. köt. 342-344. 23 Uo. 5. köt. 550. 24 Kónyi Manó 1. köt. 293. (Deák 1836-os országgyűlési követjelentése.)
