Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
A MURAKÖZ 1848-BAN 315 korolni". A kérdést azonban óvatosan kell kezelni, mert — mint Boja mondta — „Horvátországban a papság különösen a vallást használta lázításra, miért adnánk tehát nekik új okokat s alkalmat, hogy elmondhassa: most a mi jószágainkat vették el, nemsokára vallásotokat fogják elnyomni".82 Ezek után a kérdés néhány napra lekerült a napirendről. A képviselőház augusztus 3-i ülésén azonban Madarász László csákvári képviselő, a radikális baloldali ellenzék egyik szószólója számon kérte Eötvöstől, hogy elválasztotta-e már Muraközt a zágrábi püspökségtől, és megtett-e mindent annak érdekében, hogy a püspök magyarországi jövedelmei ne a horvát pártütést segítsék elő. A miniszter válaszában kifejtette, hogy a muraközi járás átcsatolása — a katolikus egyház szokásait és elveit figyelembe véve — nem megy egyik napról a másikra. A maga részéről megteszi az első lépéseket, és amint eredményre jut, törvényjavaslatot fog benyújtani. Azt azonban Eötvös tagadta, hogy bizonyítható lenne a zágrábi püspök magyarellenes eljárása, sőt ismételten kijelentette, hogy „Muraközben a katolikus papság jól járt el, s hogy a nyugalom fenntartása nagy részben ezen klérusnak köszönhető". Eötvös válaszára reagálva Madarász nem vonta kétségbe, miszerint Muraközben rend és béke van, szerinte azonban Magyarország muraközi részét a legkisebb zavar nélkül el lehetett volna választani a zágrábi püspökségtől. Elvárta a kormánytól, hogy minél kevesebb pénzt engedjen Magyarországról Horvátországba folyni. Ugyanezt követelte a minisztertől Perczel Mór, a radikális budai képviselő is. A vitában Glavina Lajos ismét felszólalt, és azt fejtegette, hogy a zágrábi püspök magyarországi birtokainak ügye nincs szoros összefüggésben Muraköz egyházi hovatartozásával, a két kérdést más-más úton kell rendezni. Muraköz elválasztását illetően Glavina előadta: „Ez valóban szükséges, mert habár Muraköz most még csendes, habár a nép Magyarországhoz szít; ezt semmi esetre nem a zágrábi püspök kormányának, hanem az ottani lelkes tisztviselőknek s az ottani papságnak keU tulajdonítani, mert a papság nem Zágrábból vett iránynál fogva, hanem önlelkéből tett." Horváth József, Zala megye letenyei választókerületének képviselője csupán annyival egészítette ki a Glavina által elmondottakat, hogy Muraköz magyar érzésű papjai valóban dicséretet érdemelnek, szintúgy a tisztviselők, akik a nép magyarság iránti rokonszenvét fenntartják. Akad azonban a Muraközben két illír érzelmű lelkész, a kottori és a goricsányi plébános, akiket hasznos volna máshova áthelyeztetni. Mindezen felszólalások után azonban a képviselők többsége elfogadta a miniszter válaszait, és a képviselőház a maga részéről egyelőre lezárta az ügyet.83 Muraköznek a zágrábi érsekségtől való elválasztása, illetve a szombathelyi egyházmegyéhez való csatolása érdekében néhány nap múlva Csány László kormánybiztos is felemelte szavát, és leveleket út Eötvös Józsefhez. Augusztus 8-án az elválasztást azzal indokolta, hogy a horvátországi klérus Magyarországra nézve „mindig a legveszedelmesebb felekezés" volt, és vakmerőségét csak fokozta, hogy támaszra talált a muraközi papságban. Augusztus 10-i levelében Csány a következőképpen érvelt: 82 Közlöny 1848. júl. 28. (49. sz.) 231.; Pap Dénes 2. füzet 273-274., Mejlinger Katalin: Zala megyei képviselők 1848-49-ben. Nótárius 1988. 2-3. sz. 5. 83 Közlöny 1848. aug. 5. (57. sz.) 267-268.; Pap Dénes 2. füzet 314-316.; Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848-49-ben. Bp., 1949. 50.; Beér János - Csizmadia Andor 179., Mejlinger Katalin 9-10.
