Századok – 1998
Történeti irodalom - In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére (Ism.: H. Németh István) II/490
490 TÖRTÉNETI IRODALOM Köpeczi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1980. 87-112. old.) A dikaszámoknak ez a drasztikus megemelése vagy az alapösszeírás komolyságát kérdőjelezi meg, vagy lehetetlen mögötte a konföderáció vezetésének szűk rendi-nemesi szemléletét nem felfedezni, hogy a terhek minél nagyobb részét hárítsák át a parasztságra és polgárságra. Mindez a részadatok, a részleges összeírások jelentőségét növeli, s kiadásukat fontossá teszi, mert a reális adatok kibogozásához ezek nélkülözhetetlenek. Végezetül visszakanyarodva Szakály Ferenc könyvéhez, a recenzens még egy megjegyzést szeretne tenni. Amennyire tiszteletre méltó a megyéknek, városoknak a törekvése, hogy múltjukat monográfiákban, forráskiadványokban mutassák be, annyira kívánatos volna a régiókban való gondolkodás és szerveződés bizonyos érvényesítése. Szakály Ferenc is csak a Pest-Pilis-Solt megyére vonatkozó részeket közöl(het)te a jegyzékekből, mert azok sokszor kiterjeszkedtek más, főleg szomszéd megyékre, vagy azok egy részére is; megjegyezvén, hogy e részek közlése „mintegy kétharmadával növelte volna meg a kötet terjedelmét". (Ez kb. 150 oldal többletet jelentett volna - de ki tudja, hogy az elhagyott részek megjelennek-e valaha?) Bízzunk abban, hogy a Pest Megye Monográfia Alapítvány áldozatkészsége lehetővé teszi a megye és a szomszédos körzetek összeírásainak folytatólagos kiadását, és a Szakály Ferencéhez hasonló mintaszerű forráskiadványok megjelentetését. Bánkúti Imre IN MEMÓRIÁM BARTA GÁBOR Tanulmányok Barta Gábor emlékére Szerkesztette: Lengvári István Pécs, 1996. 486 o. Jelen kötet a koraújkori Erdély történetének igazságtalanul fiatalon meghalt egyik legjobb ismerője, Barta Gábor emléke előtt tisztelgő konferencia tanulmányait tartalmazza, amelyet a Janus Pannonius Tudományegyetem történészhallgatói szerveztek alma materük egykor oly lelkes tanárához címezve. A kötetben szereplő tanulmányok egy része Barta Gábor kutatási területeihez, megjelent tanulmányaihoz kapcsolódnak, míg más részüknél a szerzők csak személyükön keresztül kötődnek Barta Gáborhoz, amelyeken keresztül a Kárpát-medence történetének igen hosszú, az ókortól a második világháború végéig nyúló időszakába nyerhetünk betekintést. A kötet első tanulmánya — részben talán Barta Gábor pályaindító munkájára is emlékezve — Tóth István tollából került ki, aki az ókori Róma Pannónia provinciájához tartozó Szombathelyen talált, és a 16. század óta Publius Ovidius Nasonak tulajdonított síremléket, az azon lévő felirat elemzését követően az ókori Savariaban élénken élő Isis kultusz egyik, a költőhöz hasonlóan Rómából száműzött papjának temetkezési helyeként azonosította. A pécsi egyetem Ókortörténeti Tanszékének kutatócsoportja pedig Jordanes Getica-ja magyar fordításának újabb részletével és az ahhoz tartozó történeti előszóval tisztelgett Barta Gábor emléke előtt. Font Márta a 12. századi óorosz krónika, a „Povesztyi vremennik let" magyar vonatkozású helyeit mutatja be, bizonyítva, hogy a krónika 11. századot megelőző részei csupán az egykori hagyományok beemelése, amelyek történeti forrásértéke így meglehetősen vitatott. A Velem-Szentvid melletti ásatás eredményeinek adattár jellegű ismertetését nyújtja Fekete Mária munkája, aki a nyugat-magyarországi határvédelemben a 13. században a későbbieknél jóval fontosabb szerepet betöltő helység rövid történetének ismertetésébe ágyazva mutatja be a községben végzett archeológiai kutatásait. Bagi Dániel egy, a középkori Lengyelországot vizsgáló történészek által már-már toposzként kezelt problémát vizsgált meg. A 14. század második felében a kislengyelországi nemesség térnyerésének hátterében arra hívja fel a figyelmet, hogy a területi kormányzásban kulcsszerepet játszó nagylengyelországi sztaroszták — az eddigi állításokkal szemben — általában nem az állam vezetésében szinte monopolhelyzetbe jutó kislengyelországiak közül kerültek ki. Erre a szerző szerint a helyi nemesség túl nagy ellenkezése lehetett a magyarázat. Emellett további megfejtési lehetőségként adódik azonban az is, hogy az egyes régiók vezetése olyan hatalmi helyzetet és helyi ismeretet követelt meg (magyar példaként kínálkozik erre a Kubinyi András által vizsgált Újlaki Miklós esete), amely egy idegennek nem állt a rendelkezésére.
