Századok – 1998
Történeti irodalom - Die Rumänen und Europa vom Mittelalter bis zur Gegenwart (Ism.: Niederhauser Emil) IV/964
TÖRTÉNETI IRODALOM 965 pához. Néha mégis az oszmán és az orosz birodalmat is Európához számították. Európa a civilizációt jelentette és a nagyhatalmakat. Itália, Ausztria, később Bajorország, Svájc, majd egyre inkább Franciaország lett a példakép. De a Nyugat megítélése nem volt mindig pozitív. 1821-ben Tudor Vladimirescu elítéli Európát. A közvélemény hangsúlyozta a fejedelemségek elszigeteltségét és elmaradottságát. A különbséget egyenesen dramatizálták, a tradicionalisták, a papság, a kisbojárok, a városi középrétegek elutasították. Európával szemben valamiféle kisebbrendűségi érzés volt az uralkodó. Mihai-Rázvan Ungureanu az európai hatást mutatja ki a 19. sz. első felében a házassági morál tekintetében, amely laza volt, a válások gyakoriak. A gyerekek nem voltak fontosaik. A vérbaj is előfordult, ahogy azt a külföldi utazók feljegyezték. Stela Márie§ ugyancsak a 19. sz. első feléből sorolja fel a románokat, akik Európába utaztak. Eleinte kritikátlanul csodáltak mindent, mint Dinicu Golescu, akinek az útleírása 1826-ban Budán jelent meg. Sokan ekkor már állami ösztöndíjjal kerültek nyugatra, tanulmányaik folytatására. Párizs volt az egyik kedvelt úticél, de Mihail Kogálniceanu, a későbbi miniszterelnök inkább Németországot preferálta. Franciaországban azt értékelték, hogy az másnak is átadja ismereteit, de a legfejlettebb ország Anglia. Az 1848-as forradalom után az emigránsok is kritikusan nézik-a nyugati országokat, Ion Helialde-Rádulescu már egyenesen fölényt érzett velük szemben. Franciaország azért kedves úticél marad, a század végére pedig a tömeges turizmus révén már Olaszország is, hiszen az is latin ország. Nagyjából ezt a témát folytatja Dumitru Vitcu az 1848-as emigránsok szemszögéből. A 19. sz. első évtizedeiben született nemzedékről van szó. Céljuk a függetlenség és a modernizáció. Nicolae Bälcescu már azt tartja, hogy a nemzet fontosabb a társadalmi vívmányoknál. A frankománia' körükben általános volt, de azért megkülönböztették az európai kultúrát és a civilizációt, amely a divatban is megmutatkozik. 1848-ban inkább a török, mint az orosz fennhatóságot akarták. Korábban csak az oszmán birodalomra érvényes kapitulációk kötötték össze a fejedelemségeket Európával. De kritikusak voltak Európával szemben, amely nem segítette a románokat az orosz intervenció ellen. Ismét felvetődött, hogy a fejedelemségek kerüljenek osztrák uralom alá. 1849 januárjában az erdélyi románok azt kérték Ferenc Józseftől, egyesítse birodalma románjait egy országban. A magyar jobbágyfelszabadítást pozitívan fogadták, a lengyelek értetlenségét a kérdésben negatívan. Vasile Docea az európai modell szerepét mutatja be az alkotmányos monarchia létrejöttében. A monarchia a fejedelemségekben örökletes és Isten kegyelméből való volt. Az oszmán fennhatóság idején ehhez hozzátették, hogy a szultán akaratából. De az egyesített Románia első fejedelme, Ion Alexandru Cuza az istenkegyeimiséghez már hozzátette, hogy a nemzet akaratából, s ezt a további uralkodók is átvették. Az 1866-os alkotmány (amely 1923-ig érvényben volt) az első, amelyet nem külső hatalmak kényszerítettek rá Romániára. 1878-ig még érvényben volt az oszmán fennhatóság, de ez befelé nem korlátozta a fejedelmet, még az egyházzal szemben sem. Az idegenből jött Károly már Románia európai küldetéséről beszélt. Az 1866-os alkotmány bevezette a hatalmi ágak megosztását, kétkamarás parlamentet, és Károly kívánságára az uralkodó abszolút vétójogát. Sok hagyományos elem is megmaradt, Károly volt a hadsereg főparancsnoka is. A szerző azt hangsúlyozza, hogy nem volt egyértelmű európai minta, s ezzel elsikkad az a körülmény, hogy ez az alkotmány érdemben az 1830-as belga alkotmány elveinek az átvételét jelentette. Lucián Nastasä az 1860-1918 közt Európában tanult egyetemi hallgatók kérdését járja körül. A bukaresti és az ia§i-i egyetem nem volt eléggé színvonalas, ezért kellett külföldre menni. Sokan csak a diploma megszerzéséért és a karrier érdekében tanultak. A Párizsban tanulók el voltak szigetelve, de ebben a franciák is hibásak voltak. Ott is voltak hibák az egyetemeken, ezért sokan csalódtak. A konzervatív Junimea-csoport a németországi egyetemeket részesítette előnyben. A diákok felléptek a franciamajmolás ellen is. Bécsben orvosi és műszaki tanulmányokat folytattak, magyarországi egyetemre, a románok elnyomása miatt, nem mentek. Gheorghe I. Florescu azt tárgyalja, hogyan látta a román parlament Európát 1918 és 1938 közt. Az első világháború és a békekötések után bizonyos eufória uralkodott, Románia egyértelműen Európa részének tekinthette magát, a béke és a határok megőrzését tartotta legfontosabb feladatának. Ezt a parlament számos felszólalója hangoztatta. A Nyugatot bírálták, mert Romániát nem tartotta egyenjogúnak szomszédaival. Hangsúlyozták az európai kapcsolatok fontosságát, különösen a latin országokkal. A szomszédokkal is jó kapcsolatokat kívántak, hangsúlyozták a kommunizmus veszélyét. Idővel azonban bekövetkezett egyfajta kijózanodás Európából, bár még a harmincas években is inkább optimistán látták Európa sorsát.
