Századok – 1998

Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940

VITA 947 Chavannes sokak által idézett művéből vette (Les tou-kiue (turcs) occidentaux, Paris 1900, 34.). Itt a két törzsnév francia átírásban van Chou-ni-che tch'ou-pan tch'ouo, illetve Ko-chou tch'ou-pan se-kin alakban. Ebben a régi Tang-su-ból idézett adatban a kérdéses szó után még áll egy-egy másik szó, az első a francia átírásban tch'ouo, angol átírásban ch'o, míg a mai hivatalos kínai latinbetűs átírásban, a pinjinben chou. Ez egy kínai írásjelet ír át. Ezt Chavannes a török cur címmel egyeztette. Ez eléggé bizonytalan, az írásjel középkínai kiejtése kb. chyat (a sinológiai átírás bonyolultabb jeleit kissé leegyszerűsítettem, v. ö. E. G. Pulleyblank, Lexicon of reconstructed pronunciation in Early Middle Chinese, Late Middle Chinese, and Early Mandarin, 1991, p. 63, itt idézi Karlgren olvasatának sorszámát is: К 295e), ami inkább egy török car alakot tükrözhet ugyan, de a cor leur címmel való egyeztetése eléggé elterjedt. A másik törzsnév végén álló két szó a se-kin, angol átírásban sze-kin, pinjin si-jin, középkínai kb. shr-kin, amit általában a török (h)irkin cím átírásának tartanak. A két törzsnév részét képező ch'u-pan pinjin chu-ban, középkínai kiejtése kb. chié/ chyé, (Pulleyblank, op. cit., p. 60, K85a) és puan (Pulleyblank, op. cit., p. 29, К 181a). Ha azt vizsgáljuk, hogy a törzsnévrésznek mi lehetett a korabeli török kiejtése, azt gondolhatjuk, hogy kb. cibün esetleg cïban volt a hangzása. A kérdéses szó tehát része a törzsnévnek és utána egy cím áll. Csak a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy Ramstedt (Studies in Korean etymology, 1949,44.) idéz egy állítólagos sinokoreai cü-phan-im-kwan címet „a secretary and clerk of a minister", ahol az első szó egy „tudatni", a második egy „elhatározni" szóval függene össze, s ezt azonosítja az alábbi Kásgárínál lévő alakkal és a magyar csobán-nai. A kínai forrásban előforduló törzsnévrészt is egyeztették a Kásgárínál előforduló copan, coban alakkal. Ennek írása jubP-n, de a kiadók (R. DankofT - J. Kelly, Mahmud al-Kasgari, Compendium of the Turkic dialects, 1982,1, p. 306) megjegyzik, hogy talán a második szótagon lévő <a> jelet (fatha) egy <u> jelből alakították, vagyis, lehet, hogy az eredetiben cupun, cubun, cobon stb. állt. A szó jelentése „assistant to the village chief', a falufőnök helyettese. Kásgárí adatát többek között Clauson (An etymological dictionary of pre-thirteen century Turkish, 1979, pp. 397-398) azonosította a szláv zupan-nsl, sőt megjegyzi, hogy jövevényszóként a magyarban is megvan, nyilván az ispánra, vagy a csobánra gondolt. Kásgári adatát régóta ismerik, s már korán összekötötték a perzsa subán alakkal, amelynek jelentése „pásztor". A perzsa szó és Kásgári adatának összekapcsolása már Horn perzsa etimológiai szótárában megvan (Grundriss der neupersischen Etymologie, 1893, p. 171.). A szó közép-iráni alakja a pehleviben subán (D. N. MacKenzie, A Concise Pahlavi dictionary, 1971, 81.). A török szó elterjedt a perzsával szomszédos török területeken, többek között megvan coban alakban az oszmán törökben, hódoltságkori jövevényszavaink között Kakuk Zsuzsa tárgyalja a magyar csobán „pásztor" alakot is (Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siècles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise, 1973,110.). Ide vonták a besenyő BOULATSOPON törzsnevet, amely a Bíborbanszületettnél fordul elő, és amelynek második része külön is előfordul, ezt többen a Kásgárínál előforduló alakkal azonosították. Végül meg kell jegyezni, hogy a szláv nyelvekben előforduló zupán alak mellett van zupa „kerület, területi egység". Van aki a zupan-i a zupa alapszóból vezeti le, míg mások szerint a zupa elvonással jött létre a zupanból. Összefoglalva: régóta ismeretes egy kínai átírásban fenmaradt (*cu-ban<*ci-ban), két, esetleg egy