Századok – 1998
Kisebb cikkek - Dávid Géza: Balassi János török kapcsolatai IV/909
KISEBB CIKKEK 911 hogy emberei unják a késlekedő török válaszból fakadó bizonytalanságot, s emiatt sorban elhagyják. Ezúttal küldött információi közül kiemelték a felső-magyarországi bányákra vonatkozókat, illetve azt, amelyik arról szólt, hogy a Habsburg uralkodó katonákkal támogatja Velencét. (E hírt Balassi különösen fontosnak tarthatta: Lepanto után vagyunk, ahol a török flotta súlyos vereséget szenvedett, s még nem lehetett látni, mit hoz 1572 hátralévő része - a hadjárat várható időszaka. Ma már tudjuk, hogy végül nem került sor nagyobb összecsapásra, s Velence 1573 tavaszán elég kedvezőtlen békét kötött.) A török válasz most is az általánosságok szintjén maradt. Megismételték, hogy nem kívánnak a béke ellen tenni, bár a Velencének nyújtott segély éppen elég ürügy lehetett volna. Egyetlen konkrét ígéretként annyit fűztek hozzá, hogy ha katonai támadás érné Balassit, akkor az erdélyi fejedelem oltalma alá futhat, minthogy annak ilyen értelmű utasítást adtak.7 Hiába voltak tehát a panaszok és aggodalmak, meg a hasznos hírek, a szultán most sem lépett. Mindazonáltal a levelet úgy fogalmazták, mintha komolyan vennék a felajánlkozást, s csak az adandó alkalmat várnák, hogy beavatkozzanak akár fegyveresen is, amikor aztán bekövetkezhetne a tényleges átállás. Ezúttal nagyobb tisztelet hangját ütötték meg vele szemben: az egyes szám második személy helyett eleinte többes szám másodikban szólították meg, s nem parancsot kapott, hanem levelet, námét (amely jobbára csak uralkodóknak járt). Tanulságként levonható tehát, hogy Balassi János 1571-1572-ben kétszer is ajánlatot tett a törököknek. Nehéz eldönteni, hogy teljesen komolyan gondolta-e az átállást vagy csak kísérleti léggömböket eresztett-e fel. Ha arra gondolunk, hogy a kegyelmi eljárás eléggé elhúzódott, s végül csak 1572 augusztusában ért megnyugtató véget, akkor nem fogunk anynyira csodálkozni ilyen irányú kapcsolatkeresésén. A Habsburg uralkodótól kapott megbocsátás bizonyára nem kerülte el a törökök figyelmét, s nem szerzett vele jó pontokat magának Balassi. Ráadásul rabjait sem szabadította fel.8 így egyre ellenségesebben néztek rá, amibe még az is belejátszhatott, hogy — amint arról Stephan Gerlach Isztambulban értesült — 1575 márciusában-áprilisában „Selmec táján, a magyar bányavárosoknál kétezerhatszáz törököt" megvert.9 A vége az lett, hogy — mint hasonló esetekben máskor is — a törökök gondolkodás nélkül ejtették informátorukat, s 1575 nyarán Szokollu Musztafa bevette Balassi várait, Kékkőt és Divényt. Több forrás is úgy tudja, hogy a közvetlen kiváltó ok az volt, hogy a főúr a vár átadására odahívta a törököket, de valójában vagy kútba akarta vetni őket,10 vagy foglyul ejteni.11 Amikor aztán Miksa a várak visszaadását kérte, sorra kapta az árulkodó leveleket 7 Mühimme Defteri 19, p. 325, No. 659. gesten der osmanischen Dokumente im Österrei-8 Itt jegyzem meg, hogy ez a téma régtől kí- chischen Staatsarchiv. Band 1. (1480-1574). (Mitsértett Balassi János életében, már 1568-ban teilungen des Osterreichischen Staatsarchivs, Ergondja volt belőle. Akkor azzal vádolta őt Szokollu gänzungsband 10/1) [Wien], 1991, 191, No. 560. Musztafa budai beglerbég, hogy 800 guident ka- 9 Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai, pott egy Hüszrev nevű rabért, mely összeget a Fordította Kovács József László. (Magyar ritkasánevezett — az irat szerint — 140 (!) éves apja gok. Szerk. Szalai Anna) Budapest, 1986, 156. kifizetett ugyan, a rab azonban nemhogy szaba- 1 0 Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Turcica dult volna, Balassi lefejeztette. Válaszában a főúr 32 Konv. 1 f. 212r-213v. tagadta az egészet. L. Ernst Dieter Petritsch: Re- 11 Ungnád Dávid. 160-161.
