Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
894 CSOMA ZSIGMOND az olasz, francia, spanyol és más országok fajtáinak leírása is szerepelt. 1696-ban a Nápolyban megjelent F. F. Cupani Hortus catholicusában 48 szicíliai fajtát írt le, míg 1715-ben Aix von M. Garidel: Histoire des plantes, qui naissent á la Provence című munkájában 46 szőlőfajtát mutatott be Provence vidékéről. 1766-ban Sprenger könyvejelent meg Frankfurtban, amelyben ABC sorrendben írta le a fajtákat. 1777-ben az osztrák szőlőfajták leírása készült el. Tudományos alaposságú és gondos fajtaleírást Duhamel du Monceau adott közre az 1782-ben Párizsban megjelent Traité des arbres fruitiers ete című munkájában, amelyben 14 Párizs környéki fajtát írt le. Az első fajtaképeket is ő mellékelte a munkájához. Egy évvel később a spanyol Valcarcel jelentette meg Agriculture generale - című munkájában az általa ismert 116 spanyol és külföldi fajtát.139 Az alsó-ausztriai szőlőfajtákat először 1732-ben Franciscus Antonius Steindl de Plesseneth említi, aki prágai diákként a doktori fokozatot elérő munkájában a „Silberweisse, Mählweisse, Abendrothe, Lagler, Gäisdutte" és más fajtákat említett.140 A korábbi összegező munkák, akár a Georgica Curiosa, akár a „Hausväter" mezőgazdasági szakirodalmi művek konkrétan, név szerint nem említettek szőlőfajtákat. 1767-ben Martin Nicolaus Baumann, az Abhandlung zur Verbesserung der Niederösterreichischen Landwirtschaft" - c. munkájában a „Rothe oder Weisse Muscateller, Zierfandler, Sielberweisse, Gäisdutten, Abendred, Grose Augster, Schmeckichte, Schwarze, Burgunder, Braune" fajtákat ajánlotta. 1777-ben Sebastian Helbling: Beschreibung der an der Wiener Gegend gemeinen Weintraubenarten... című Prágában kiadott munkája 24, majd további 12 fajtát ír le, a bogyók színe alapján csoportosítva azokat. Ugyanebben az évben jelent meg A. Hildebrand szőlőtermesztési katekizmusa, szintén szőlőfajták leírásával, de ezt már Burger 1837-ben maga is felületes munkának tartotta.141 A 18. század végén Franciaországban önálló, az azonosítást elősegítő ampelográfiai album kiadásának igénye is felmerült. Fábián József fordításában így hangzik Rozier elképzelése, aki 1793 szeptember 29-én Lyon falainál esett el: „Nékem úgy látszik, hogy egy okos és tapasztalt szőlős gazda, két három alkalmatos rajzolóktól, és réz-metszőktől segítetvén, két esztendő alatt rá mehetne, hogy minden szőlő fajainkból, hasonfajainkból és azoknak különbségeiből egy igen derék Herbáriumot, Szőlős-könyvet készíthetne. Azok a 'gyűjtemények, mellyek mostanság a' Frantzia Országbéli gombákról és mérgesplántákról Balliárd által készítettek, azt mutatják, hogy a ' rajzoló és réz-mettző mesterség a ' tökélletességnek arra a ' gráditsárajutott, hogy az által akármiféle formákat és még a' legvékonyabb és játtzibb színeket is ki lehetett tsinálni. "14 2 Elképzelése szerint az északi fekvésű szőlőkből fokozatosan a rajzolás után délibb szőlősterületekre vonulhatna a rézmetsző, aki így a későbben érő fajtákat is megörökíthetné. Rozier szerint egy ilyen nagyszabású munkának „... egyszersmind fűvészi és gazdasági tzélja is lenne, úgy gondolom, a 'legszebb ajándék lenne, a' mellyet tsak adhatnának a' Frantziák a' magok hazájoknak." Mindez azonban még csak terv volt, de már táblázatban közölték a könyvben a levél, a bogyószín, az alak, a levélfonák szőrözöttsége, а le-139 Csepregi P 1960. 3., A Goethe 1878. 4-5. 140 R. Schlumberger 1963. 2. 141 R. Schlumberger 1963. 2. 142 Fábián J. 1813. I. 195., 198., 200.
