Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
882 CSOMA ZSIGMOND nyelű, míg a „rónákra" a hosszú nyelű kapákat ajánlotta. Hangsúlyozta a rendszeres talajerőpótlás fontosságát. Helytelenítette az általánosan alkalmazott kopaszfejre való metszést, helyette a szálvesszőst javasolta. Ismertette a lugasok metszési technikáját is. A nyári kacsozást és fattyazást igen fontosnak tartotta. A metszési munkák könnyítésére a metszőollók használatát ajánlotta a roncsoló rossz metszőkések helyett. /О maga is már 18 éve metszőollót használt ekkor./ Azt tartotta, hogy semmiképpen sem szabad a szőlők közé gyümölcsfákat ültetni. Az elöregedett szőlő pótlásánál az eddig alkalmazott bujtás helyett az oltást, különösen a zöldoltást tartotta alkalmasabbnak. Schams Ferenc nagymérvű elképzeléssel felülemelkedve a nyelvi különbségeken és a közép-európai társadalmi-nemzeti kisebbségi ellentéteken, hirdette az egyetemes fajtaismeret szükségességét valamennyi szomszédos szőlőtermesztő ország hasznára. 1829-ben bukkan fel nála az a gondolat, ami végigkíséri életét, és ami példát nyújthatott volna későbbi generációknak is.7 4 Azt írta: „Mihelyt a' szőllőfajok' elnevezésében meg fogja érteni a' Magyar á Morvát, á Cseh az Ausztriait, az Olasz a Styriait, és viszont, azonnal a nagy munkához, a szőllőfajok' tudományos és megállapított rendbe szedéséhez, (Classificatio) lehet kezdeni, melly közönséges kívánsága a bor termesztő világnak, egyszersmind pedig a hazájavát is elősegítti. "Majd nemsokkal később, a magyarországi szőlőbirtokosokhoz intézett „Felszólítás"-éhan ismét leszögezte, hogy: „...az Országban szokásban lévő minden nyelveken úgy meg-határozni, hogy a Magyar, Német, Tót, Rácz, Oláh, egymást értsék; s egyszer smind a külföldi is megérthessen bennünket, mikor a' szőllő- fajainkról beszéllünk,"75 Schams természettudományos és ampelográfiai összehasonlító vizsgálatokat szorgalmazott. A fajtakutatást és leírást hangsúlyozta a magyarországi szőlő-bortermelés hiányosságait felsoroló munkájában is. Közép-Európa számos szakemberével tartott kapcsolatot, felmérve azt, hogy a fajtakutatás, azonosítás nem lehet egy ember feladata, mert annak erejét az meghaladja.7 6 Halála előtt 3 évvel még azt írta: ,,A' szőllő különbféle nemeit illető ismereteink jelen állapotja még igen tökéletlen és híjányos, és azért ideje, hogy ezen hasznos foglalatossághoz valódilag hozzá fogjunk. Ez azonban nem lehet egy magányos ember' munkája; mert kinek volna arra elég ideje, türelme és pénze, hogy minden magyarországi szőllőnemeket, fajokat, hasonfajtákat és különzéseket szoros osztályba szedjen? Minden tudományos oenologusnak, ampelographusnak, természetvizsgálónak egész országban egyesülve, közösen kellene e' tárgyat kidolgozni; mert csak az észrevételekben, öszvehasonlításokban és próbatételekben való tartós figyelem, mellyet egyedül az О egyesült iparkodásoktól várhatni, igazíthatná el a' szőllő fajták nevezetét,"77 A szőlőfajta-keveredés felszámolása érdekében elsődleges feladatnak tekintette egy „Nemzeti venyige iskola" alapítását, ahol az ország valamennyi szőlővidékének fajtáit összegyűjtik, a fajták azonosítását elvégzik, s ahonnan a művelési módszerekből a leginkább beváltakat elteijesztik. Elképzelése egyedülálló volt ebben a korban. Schams e létesítményével kapcsolatos tervét elküldte az ország vezetőinek és a me-74 Schams F. 1829/a. 44., Schams F. 1829/b. 59. 75 Schams F. 1834. 4., 10-12., 14. 76 M. Váltra. 1971-72. 354. 77 Schams F. 1836. 21.
