Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
Csorna Zsigmond A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON (18-19. SZ.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések A magyarországi mezőgazdasági szakirodalmon belül a szőlészeti-borászati szakirodalmak — részben a mezőgazdasági termelésen belüli elkülönülő speciális szakismereteket feltételező művelési ág sajátosságaiból adódóan —jól körülhatárolhatók és elkülöníthetők. Jelentőségük a szőlőtermesztés északi határához közel elterülő, a jelentős szőlőterülettel rendelkező, a kiváló évjáratokat biztosító ökológiai adottsággal bíró, az európai szőlőtermesztés 18-19. századi nagyhatalmának számító Magyarországon még inkább markánsan kimutatható. Ennek a szakirodalomnak a beható vizsgálata és elemzése, az eddigi mezőgazdasági szakirodalmi történelmi vizsgálódásokon túl,1 újabb eredményeket hozhat a nyugat-európai politikai-gazdasági kapcsolatok ismerete területén, a szakirodalmiborászati hatások, kölcsönkapcsolatok és az egymáshoz viszonyításuk lehetőségében is. A szakirodalmi vizsgálat során egyben a szakírók tevékenységére, a korabeli szőlészeti agrárszakoktatásra, agrárkutatásra és a speciális borászati szakirodalom hatására is választ kaphatunk. Északnyugat-Dunántúl, a kedvezőbb történeti múltja révén már a 17. sz. végén, majd a 18. sz.-ban a magyarországi könyv- főleg kalendárium kiadás, nyomtatás egyik központjának számított. Győr, Csepreg, Nagyszombat, Sopron, Pozsony városában működtek már nyomdák. Azonban a 17. sz. végi magyarországi mezőgazdasági szakirodalom ennek ellenére is elmaradt az európai fejlődéstől.2 A 18. sz. első felében a korábban már megjelent művek újabb kiadásokban jelentek meg. így 1753-ig 4 újabb kiadását ért meg Lippay János Calendarium-a, és ebben az évbenjelent meg másodszor a Posoni Kert is, amely a 17. század közepétől, mint az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv, két évszázadon keresztül meghatározó, értékorientáló, viszonyító szakmunka volt a magyarországi kertészet területén. A „Calendarium oeconomicum perpetuum"-ot abban a korszakban írta Lippay, amikor az ország három részre szakadtan, csaknem állandó harcokban élt. E művével is sokat szenvedett országát akarta szolgálni: „...az Magyar Nemzetnek eleiben járulni". Művének fontosságát bizonyítja az a tény, hogy a Calendárium hat kiadást ért meg, amelyekből három már a 18. században jelent meg. Hatása még a későbbi időszakban 1 A mezőgazdasági szakirodalomra vö: Bakács I. 1947., ifj. Barta J. 1973., Kosáry D. 1980, 186., 643-646., Wellmann I. 1979. 180-184., a speciális szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulására: Csorna Zs. 1994-1995. 2 A magyarországi mezőgazdasági szakirodalom fejlődésének elmaradására az európaiétól: iß. Barta J. 1973. 28-31.
