Századok – 1998
Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837
ÚTLEÍRÁS A TÖRÖK HÓDOLTSÁGRÓL, 1626-BÓL 841 Evlia Cselebi beszámolójánál. A dalmát humanista ugyanis nem hivatalos követséggel, hanem álruhában, egyszerű bosnyák kereskedőnek öltözve utazott, így módja volt alaposabban tájékozódni a hódoltságban. Georgiceo elbeszélésének értékét az is emeli, hogy nem a nagyközönség számára akart szórakoztató, kalandos könyvet írni, hanem bizalmas kémjelentést készített. Azért írta le a Duna mellett fekvő török palánkvárakat, hogy ha II. Ferdinánd — a reménye szerint a közeljövőben — megindítja a törököt kiűző nagy hadjáratát, pontos információi legyenek arról, hogy melyik palánkban hány török lovas és gyalogos állomásozik, a mezővárosokban hol él keresztény és hol muszlim lakosság. Georgiceo pontosan feljegyezte a távolságokat, a magyar, az olasz és a német mérföldet egyaránt használva,6 és nem habozott lemérni és feljegyezni az egyik palánkban látott török ágyúk méreteit sem, bár ezt az ottani török katonák, ha rajtakapják, aligha vették volna jó néven. Azt, hogy szerzőnk milyen lelkiismeretes megfigyelő volt, a sok részletes és alapos leírás mellett az is alátámasztja, hogy az egyik szlavóniai faluról például elmondja, hogy a környéket ismerők szerint mintegy kétszáz török ház áll ott, de ő ezt, mivel sötét éjszaka volt, nem tudta ellenőrizni. Georgiceo gondosan jegyzetelt, hiszen egész útleírását annak köszönhetjük, hogy feljegyzéseit még nem kapta meg akkor, amikor kihallgatáson volt II. Ferdinánd császárnál, így utólag kellett az uralkodó számára jelentést készítenie mindarról, amit tapasztalt. Azt, hogy Georgiceo mennyire ragaszkodott a tényekhez, jól mutatja, hogy visszaútjáró] Boszniából éppen azért nem írt, mert ekkor — félve attól, hogy kémnek „nézik" — nem készített feljegyzéseket. Georgiceo számára nem volt „néma" az a táj, amelyen átutazott: mint dalmáciai, a hódoltságban élő délszlávokkal könnyen szót értett, sokszor hivatkozik is arra, hogy mit tudott meg a helybeliektől. Bár Georgiceo nem ír erről, de abból, hogy milyen frissek voltak a benyomásai, és mennyire rácsodálkozott a magyarországi tájra és lakóira, egyértelmű, hogy először járt a magyarországi török hódoltságban. Magyarországról nem tudott túl sokat — bár mint jó humanista, Bonfinit azért olvasta —, hiszen azt íija, hogy Szekcsőt (Dunaszekcsőt) valaha Sepusiumnak hívták, azaz az igencsak távoli Szepesség tájegységet keverte össze a Duna menti palánkkal.7 Georgiceo szerencsére több volt, mint egyszerű kém, az egyetemet járt, világlátott humanista tudós, több könyv szerzője nyitott szemmel, lankadatlan érdeklődéssel figyelte a hódoltságot és Boszniát. Akárcsak annyi más utazót, őt is nagyon érdekelték Bosznia és a magyarországi török hódoltság természeti adottságai. Részletesen beszámolt a boszniai bányákról, érclelőhelyekről, és akárcsak hét évtizeddel korábban a konstantinápolyi isztambuli követségbe utazó Hans Dernschwamot, őt is lenyűgözte az, hogy milyen gazdagok halban a magyarországi folyók és tavak, álmélkodva írta, 6 Az olasz mérföld (miglio italiano) 1750 méter volt, amikor Georgiceo egyszerűen mérföldről (lega) ír, ez a szövegben megadott távolságok alapján a német mérföld, mintegy 7-8 km. A magyar mérföld (lega Hongara) ennél valamivel hosszabb, mintegy 8 km. Volker Reinhardt: Kardinal Scipione Borghese (1605-1633). Vermögen, Finanzen und sozialer Aufstieg eines Papstnepoten. Tübingen 1984. XV, Uö: Uberleben in der frühneuzeitlichen Stadt. Annona und Getreideversorgung in Rom 1563-1767. Tübingen 1991. XVIII. 7 Még kevesebb tudott Magyarországról az az ismeretlen másoló, aki miután lemásolta Georgiceo jelentését, belejavított a kéziratba. Számára nemcsak a magyar mérföld tűnt értelmetlen kifejezésnek, és ezért azt „elnyújtott" mérföldre javította (lega slonghata lega Hongara helyett), de Bonfiniről sem hallott soha, így nem kis önbizalommal, mint tollhibát, a humanista történetíró nevét Bonifácra Javította."
