Századok – 1998
Közlemények - Fodor Pál: Kié legyen Pankota (1565)? Érdekcsoportok és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén IV/825
836 FODOR PÁL „régi" helyén, Vidinben, onnan rendelték ki 1566-ban a magyarországi hadjáratra.44 Am a legrosszabbul nem ők, hanem a nagy ellenfél, Báki bég, a Szokollu Mehmed előtti udvari hatalmasok kedvence járt. Miután 1565 júliusában átvette a lippai szandzsákot, katonáival csatlakozott a Habsburgok által megszállt várak visszavételére vonuló török-erdélyi haderőhöz.45 Részt vett Erdőd elfoglalásában (augusztus 2.), majd az azt követő furcsa „állóháborúban", melynek során a Tisza és a Szamos közelében sánctáborba vonult Schwendi katonái, illetve az őket kerülgető oszmánok inkább foglalkoztak a környék módszeres fosztogatásával, mint egymás megtámadásával. „Volt oly idő — írja a Verancsics-évkönyv ismeretlen szerzője —, hogy mind az német, mind az magyar kiment az zsákmányra, egymást megtalálták, de az török az németet nem bántotta, az német az törökét nem bántotta".4 6 Október elsején azonban, amikor a két főparancsnok, Schwendi és Musztafa pasa már fegyverszünetet kötött, s csak azon folyt köztük a vita, hogy melyik fél kezdje meg az elvonulást, az oszmánok felrúgták a formális és a hallgatólagos egyezséget egyaránt, és elfogtak több száz élelemért kiment német szekeret. A feldühödött királyiak „utánuk eredvén csatát kezdtek nem messze a török tábortól, a Tisza iszapos árterülete fölött átívelő hídon. Igen nagy veszedelemben forogtak, mikor Balassa Menyhárt és Kerecsényi László a legjobbkor segítségükre siet könnyűfegyverzetű magyar katonáival. Az ádáz harc során a lippai bég elesett; ennek halála miatt késő este újabb ütközet lángolt fel."47 Istvánffy Miklós azt is tudni véU, hogy Bákit lovastól a földre döntötték, és fejét véve ölték meg. Maradványait Musztafa pasa kikérte Schwenditől, és Lippán tisztességgel eltemettette.4 8 A Pankotáért folyó harc tehát teljes kudarccal járt minden érintett számára. Nem segített sem a nagyvezír, sem a reiszülküttáb, sem az istállómester barátsága, sem az udvari ügyvivők lankadatlan buzgalma, sem a bizonyíthatatlan, ám bátran feltételezhető ajándék és kenőpénz (maga az udvari kethüda fizetése és ellátása sem csekély összegeket emészthetett fel). A szandzsák-bővítő hadművelet költségei még siker esetén is sokára térültek volna meg, így viszont mindnyájan — különösen az életével is fizető Báki—negatív mérleggel zártak. Küzdelmük a birodalmi szempontból jelentéktelen, „rozzant palánkért" mégis egyedi alkalmat nyújtott arra, hogy közelebbről is betekinthessünk az oszmán „politikai családok" hatalmi harcaiba, s láthassuk, hogy az intiszáb és az udvari kapcsolatok a 16. század közepén éppúgy a politikai rendszer meghatározó elemét alkották, mint a későbbi századokban. 44 Pedig már 1565 májusában azt írta Ferhád agának, hogy az előttük álló hadjáratban várhódításokra és szandzsák-cserére készül, amihez kérte az udvari jóbarát támogatását. Az meg is ígérte — ezek szerint hiába —, hogy „ha alkalom nyílik rá, nem sajnáljuk a fáradságot, minden módon igyekszünk és törekszünk [segíteni]". Mindenesetre részletes híreket vár tőle a hadjárati eseményekről. HHStA, Turcica 20 Konv. 4, 39a. E. D. Petritsch: u. o. Az utolsó mondat arra utal, hogy a „politikai családok" tagjai információkkal is ellátták és segítették egymást. 45 Bár július 9-én a budai beglerbég mellé rendelték, ezt az utasítást hamarosan visszavonhatták, mert végül Musztafa pasa seregében tűnik fel. MD 6, 1375. sz. 46 1504-1566. Memoria rerum. A Magyarországon legutóbbi László király fiának, legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete (Verancsics-évkönyv). Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Bessenyei József. Budapest, 1981, 117. 47 Forgách F.: i. m., 828. Vö. Memoria rerum, 118. 48 N. Istvánffy: i. т., 283.
