Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 3. 805 A szóban forgó okmány keltével csaknem egyidőben, 1561 márciusában történt, hogy hivatalba lépett Gyula (és „az alsó-magyarországi részek) új és utolsó királyi főkapitánya: Kerecsényi László.7 4 A dunántúli származású nemesúr ügybuzgalmához nem férhetett kétség: tüstént nekilátott a vár erődítési munkálatai megújításának, amihez kemény robotra fogta a rendelkezése alá került vidék jobbágyait, és kíméletlenül hajtotta be pénzbeli szolgáltatásaikat.7 5 Tevékenységét egyéni érdekei is motiválták. Nemrégiben vett fel 60 000 forint kölcsönt a morvaországi Nikolsburg várbirtokának megvásárlására, s ezt az összeget — az epés tollú kortörténetíró, Forgách Ferenc váradi püspök szerint — gyulai és alsó-magyarországi főkapitányként pár év alatt kizsarolta az alföldi megyék népéből.76 A püspök vélekedése nem járhatott távol a valóságtól, hiszen Miksa főherceg már 1561 őszén olyan (bár számszerűségükben bizonyára túlzó) híreket hallott Kerecsényiről, hogy „kemény és méltánytalan bánásmódja miatt" vagy nyolcezer jobbágy vándorolt el arról a vidékről részint a török, részint a rebellisek [= János Zsigmond] fennhatósága alá; a következő év tavaszán pedig azért javasolta fölmentését atyjának, Ferdinándnak, mert a főkapitány, bár sokat fáradozott a gyulai vár megerősítéséért, jogtalan ténykedéseivel gyűlöletessé tette magát mind a helyőrség, mind a város polgárai, mind a környező falvak jobbágyai előtt.7 7 Amikor azonban kiderült, hogy a veszélyes poszton aligha valósítható meg személycsere, a kiküldött királyi biztosok 1564 nyarán megegyeztek Kerecsényivel abban, hogy a gyulai uradalomból és hat szomszédos megyéből behajtandó (és más forrásból szükség szerint kiegészítendő) évi 31 000 forinton 500 könnyű fegyverzetű lovast és 350 puskás gyalogost fog állandó hadikészenlétben tartani, és megelégedtek azzal a kétes értékű ígéretével, hogy a jobbágyokat „a méltányos és hagyományos szokásokon túl egyébbel nem terheli, s az iparosokat (artifices) többé nem fogja fiadójegyzékekben. AtSz IV (1962) 599. - Szombathelyen ma is van Szűrcsapó utca: Szombathely. Útikönyv. Szerk. Horváth Ferenc. Bp., 1969. 176, 241. 74 Kányaföldi Kerecsényi László 1561. február 28-án érkezett Gyulára és a várat március 6-án vette át a királyi biztosoktól: GyO 335. — Tisztségének teljes címe: supremus capitaneus arcis et oppidi Gyula partiumque inferiorum regni Hungáriáé; Obrister General herenhalb der Teyssa, auch Haubtmann zu Julia: ВО II. 148; GyO 329, 381. — A Zaberdinus (Szabardi) Mátyás váradi püspök halála (1556), illetve ghymesi Forgách Simon rövid időtartamú (1556-1557) kinevezése óta betöltetlen alsó-magyarországi főkapitányságot is megkapta tehát a gyulai várkormányzósággal együtt: Karácsonyi I. 133, 140, 144; vö. Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. Történelmi Szemle XXXIX (1997) 274-275. 75 GyO 341, 344, 356. — A várkapitány a gyulai uradalom jövedelmein kívül a vár szükségleteire, a helyőrség zsoldjára fordíthatta hat szomszédos megye (Békés, Zaránd, Külső Szolnok, Csongrád, Csanád és Arad) állami adóját is. Míg e megyék dicójából 1555-ben alig több, mint 4000 forint folyt be, addig 1563-ban Kerecsényi exactione facta, ut auditur, satis dura négyszeres összeget, 16 580 forintot hajtott be: ВО II. 141; GyO 384. — 1564. évi becslés szerint a hat megye adójövedelme átlagosan 9000 forintot tett ki: ВО II. 150; GyO 383. 76 „Ladislaus Querecheny... ob ingens aes alienum, quod in emenda arce apud Marcomannos Niclospurgo contraxerat, LX usque florenorum milia, avare nimium praefecturam tam inter milites, quam populos exercebat." „Tantopere in omnes saeviebat, ut ... in praefectura vix biennii tempore sexagies milia nummum pro arce Niclospurg in Moravia coempta dependeret": Ghymesi Forgách Ferenc nagyváradi püspök Magyar Históriája. 1540-1572. Közli Majer Fidél. Pest, 1866. 304, 315-316. 77 GyO 344-346, 355, 374.
