Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
72 CSERNUS SÁNDOR (párizsi látványosság), ami - ha szűkszavúan is, de megörökítésre érdemes: eszerint a látogatás célja az azincourti csatában foglyul esett francia hercegek kiszabadítása.66 A következő forrásunk Párizs egyik legfontosabb és legaktívabb intézményének, a Parlamentnek a munkájához kötődik; - pontosabban Zsigmond egyik igen érdekes párizsi programjához, a parlamenti látogatáshoz, illetve a jogszolgáltatásba történt, sok vitát kiváltó beavatkozásához. Az esemény leírását (az egyébként inkább az armagTiac-párttal szimpatizáló) parlamenti írnok, Nicolas de Baye Journaljának köszönhetjük. Leírása tényszerű, mondhatnánk szakmai, hiszen szinte csak a munkájához tartozó elemekre koncentrál.67 Az 1418-as esztendő jelentős változásokat hozott Párizs, illetve a párizsi Parlament életében is, melynek eredményeképp, az 1413-as armagnac hatalomátvétel ellenreakciójaként is a bourguignon-ok vették át a hatalmat a városban és az ország ügyeinek irányításában egyaránt. Mindez kemény leszámolásokkal járt együtt, és természetesen változásokat hozott az adminisztrációban is. A burgundiak saját embereikkel töltötték meg a hivatalokat és intézkedéseik érintették a parlamenti írnok, tehát a parlamenti napló írójának személyét is: az armagnac-ok által hivatalba juttatott Baye-t a bourguignon Fauguemberghe, а művelt párizsi nagypolgár váltotta fel, aki — mint láttuk — töretlenül folytatta elődje naplóíró munkáját is. Az ő feljegyzéseiből Zsigmondra vonatkozóan ránk maradt egyik, 1417 nyaráról származó szöveg a Zsigmond-féle közvetítési kísérlet utórezgéseit tükrözi, de az előbbi leírással meglehetősen szoros összefüggésben van.68 Zsigmond párizsi útjának és az utazás céljainak rekonstruálásához a korabeli krónikákban találunk további fontos szövegeket. Az elbeszélő források között továbbra is kulcsfontosságúnak tekinthető, Michel Pintoin már korábban is idézett krónikája, melyet az alábbiakban bemutatandó kortársai is gyakran használtak mondanivalójuk forrásaként. Pintoin mester—mondhatjuk, szokás szerint—jól értesült, az események egy részénél feltehetően szemtanú, és információit tudatosan és közvetlenül gyűjthette össze az érintettektől. Mivel tudjuk (éppen tőle), hogy az apátsággal egyébiránt már korábban is kapcsolatban álló Zsigmond és kísérete hosszabb időt töltött Párizs környékén, illetve magában a Saint-Denisi apátságban, okkal tételezhetjük föl, hogy a történetíró szerzetes kihasználhatta ezt az alkalmat a munkáját segítő adatok gyűjtésére is.69 Michel Pintoin meglehetősen részletesen úja le a narbonnei tárgyalásokat sikerrel lezáró Zsigmond Párizsba érkezését, megtudjuk, hogy Zsigmondnak (akinek érkezését két embere időben előkészítette) „régi vágya volt, hogy látogatást tegyen Franciaország királyánál és Berry hercegénél, szeretett rokonainál", hogy vendéglátói gondoskodtak arról, hogy utazása során semmiben ne szenvedjen hiányt, hogy miként érkezett meg március elsején Párizs falai alá s hogyan zajlott le a már említett, egyre emeltebb színtű fogadtatás a Louvre-ban való elhelyezkedéséig.70 66 Zsigmond látogatása, elszállásolása a Louvre-ban, a párizsi polgárok és udvari előkelőségek megajándékozása (értékes ékszer) és a számukra adott fogadás a Bourbon-palotában. Journal, 12., fordítása: Csernus, Francia források..., 108. 67 Baye,241-245., és ford. Uo., 109-112. 68 Fauquemberghe, I., 203., és ford. Csernus, 112-113. 69 A párizsi út előzményeire legrészletesebben lásd Pintoin, V, 701-721. 70 i/o., V, 743-749., és ford. Uo.„ pp. 114-118.
