Századok – 1998

Történeti irodalom - A magyar bányászat évezredes története I–II. (Ism.: Gergely Ernő) III/728

732 TÖRTÉNETI IRODALOM 732 1944. januárjától a termelés tovább csökkent, 1944 őszén az északi bányavidékeken és Pécsett megszűnt a rendszeres termelés, majd december utolsó hetében a dunántúli szénbányászat is nagyrészben leállt. Az első kötet VII. fejezete „A bányászat a központi tervezéses gazdaságban - előzményekkel és következményekkel" címet viseli. (387-618. old) A fejezet valójában Faller Gusztáv nagyterjedelmú tanulmánya, mely felöleli a bányászat második világháború utáni időszakát 1994-ig. A nagyigényű munka ismerteti a háború után a bányászok helyzetét, a bányák államosítását, az első hároméves, az első ötéves terv, a második hároméves és a második ötéves terv időszakát. A szerző ezekután rátér a termeléscsökkentést kényszerítő intézkedések körülményeire, ismerteti a visszafejlesztés kezdeteit, majd a gyors termeléscsökkenés éveit az új bányatörvény megalkotásáig, a szocialista bányászat összeomlását. Mindezek mellett részletesen kitér e korszak szakemberei az oktatás, a tudomány és a szakmai közélet helyzetére. A kötet VIII. fejezetében ugyancsak Faller Gusztáv vet pillantást a jövőbe (619-628. old.). A kötet VII. fejezete a 20. század második fele hazai bányászatának vázlatos, ám a különféle bányászati szakágazatok és a bányászat fontosabb intézményei szempontjából viszonylag teljeskörű áttekintésére tesz kísérletet. Elmondhatjuk, a kísérlet igen jól sikerült. A monográfiának tekinthető fejezet átfogó ismertetést ad e korszak minden bányászati vonatkozásáról, s ehhez minden elérhető szakirodalmat felhasznál. A fejezet értékét növeli a gazdag statisztikai anyag és különböző dokumentációk bemutatása. Az általános politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokba beágyazottan mutatja be ez a fejezet a háború utáni, hősiesnek minősülő talpraállást. A fejezetből jól érzékelhető, milyen nehéz körülmények között érte el munkás és mérnök ezeket az eredményeket. Az ötéves terv első változata 1948. nyarára készült el. A terv a nehézipar elsődleges fejlesztése mellett foglalt állást. Az ország teljesítőképességét figyelmen kívül hagyva, az MDP vezetősége 1949 tavaszán átdolgozta az 1948 nyarán elkészült tervet, s a korábbi 27,6 milliárd forintos beruházási előirányzatot 35 milliárdra emelte fel, majd 1949 decemberében új terv született, mely már 51 milliárd forintos beruházási keretet szabott meg. „A vas és acél országa leszünk!" hirdették a jelszavak. Már 1951-től feszültségek keletkeztek a népgazdaság fejlődésében a nehéz- és könnyűipar, az energia, a nyersanyagtermelés, valamint a feldolgozóipar között. Az aránytalan gazdasági koncepció és más okok következtében a túlméretezett terveket nem teljesítették. A társadalmi feszültségeket fokozták azok a torzulások és önkényes intézkedések, amelyek százezreket sértettek meg, tízezrek meghurcolásával jártak, sokan kerültek internálótáborokba, törvénytelenül börtönbe, és többeket ítéltek halálra. Ezeknek az éveknek konkrét bányászati vonatkozásairól pontos képet ad Faller Gusztáv. A szerző bemutatja azt a politikai és gazdaságpolitikai keretet, melyben a második hároméves és a második ötéves terv (1955-1965) időszakában az egyes szakágazatok fejlődtek, majd részletesen elemzi a termelési csúcsok időszakát és a visszafejlődés kezdeteit. (1966-1988) Rámutat arra, hogy már az 1960-as évek közepén — különböző időpontban elért csúcstermeléseiket követően — megkezdődött az egyes ásványi nyersanyagfajták termelésének csökkenése. Az MSZMP Központi Bizottsága 1966. május 25-én határozatot hozott a gazdaságirányítás reformjáról, a reform azonban nem sok eredménnyel járt a bányászat területén. A magyar ásványi nyersanyagtermelés hatékonysága, illetve versenyképesség növelésének, vagy legalábbis megtartásának feltételeit az 1970-es évek elején a tudományos kutatások már jelezték és rámutattak a jelentkező problémákra. Az ezeknek hitelt nem adók zömét — mint erre Faller Gusztáv nyomatékosan utal — sajnos csak a tíz év múltán bekövetkezett világpiaci áresések és az egyidejű nagyfokú hazai költségemelkedések, különösképpen pedig az akkor már megindult termeléscsökkenés győzték meg. A visszafejlődés nem volt folyamatos és az egyes bányászati szakágazatokban más-más időpontban kezdődött. A fejezet végül részletesen elemzi a rendszerváltás utáni évek bányászati problémáit, a privatizációval, ill. az erőművekkel való összevonások egyes — főként szociálpolitikai — eredményeit és kudarcait. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy ez az 1400 oldalas, kétkötetes mű, mely szellemi alkotásként több tucat bányászati szakember önként vállalt társadalmi munkájával, a millecentenárium tiszteletére készült el, elnézhető hibái (szerkezeti aránytalanságok, stílusbeli különbözőségek, nyelvészeti botladozások, sajtóhibák) ellenére, évszázados szakirodalmi hiányosságot pótol. Legnagyobb erénye az, hogy — a történelmi Magyarország bányászatáról a századunk elejéig meg-