Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK 725 nabbak, a legtárgyszerűbbek. Különösen kiemelkedik közülük Adorján Jánosé (Mezőgazdaságunk jövője, 1946. jan. 35-48.1.) s Farkas Ferencé (Új magyar sorskérdés, 1946. júl. 1-5.1.). Mindketten arra teszik a hangsúlyt, hogy csak egyéni érdekeltségű, önkéntes s beleszóló szövetkezeti tagság hozhat létre életképes közös gazdaságot. Adóiján mind a termelés, mind az értékesítés, mind aföldolgozóipar tekintetében rendkívül ésszerű javaslatokat tesz. Farkas dolgozata kevésbé kimunkált, de ő is az egyedi érdekeltség és beleszólás fontosságát, meg a termelési nívó emelését, azaz a szakművelődést szorgalmazza. Az ún. „Kert-Magyarország" illúzióját, mint romantikus elképzelést, mindketten elvetik, mivel ahhoz sem képzettség, sem beruházás, főleg és elsősorban fölvevő piac nincs jelen. Olvasható néhány cikk a külföldi, a nyugati szövetkezeti mozgalmakról és szakoktatásról is, de ezeket inkább bemutatják, mint tanáccsal is szolgálnak alkalmazásukra. Az államszocializmus hasznáról, mint teszi ezt Veres Péter és sejteti Sarkadi, mindenesetre, egyik sein szól s rá egyik sem buzdít. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a gazdasági szakemberek sokkal világosabban látják a politika és a gazdaság viszonyát, mint a szociografikus vagy éppen szépíró szerzők. Szinte mindenki óva int attól, hogy pártpolitikát vigyenek a szervezésbe, még ha rokonszenveznek is a Parasztpárttal. Az ún. Baloldali Blokkról, amelyet Bibó is, Veres Péter is annyi üdvözült bizalommal emleget, szót sem ejtenek. Visszanézve, tán azt mondhatjuk, alighanem Kovács Imre javaslata felelt volna meg leginkább az európaias magyar viszonyoknak. Szerinte baloldalon a Kommunista Pártnak kellene elhelyezkednie, jobboldalon egy katolikus dominanciájú Keresztény Pártnak, mely minden réteg, nem utolsósorban a parasztság és értelmiség konzervatív-tradicionális, de nem reakciós elemeit foglalná magában, s középen, a centrumban, egy a globális demokráciát valló és védő Parasztpártnak, szövetségben a munkásság mérsékelt s politikai iskolázottságú elemeit magába foglaló Szociáldemokrata Párttal. Minderről azonban már föltételes múlt hangzatával szól. Úgy látszik, egészen még nem adta föl a reményt, de lelke mélyén érezte, tudta, hogy Jaltában már eldőlt az ország sorsa.