Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK 719 eltekintve (pl. Bognár József) — tehet­ségtelenje s jellem tekintetében sem a je­lese maradt Rákosiék direkt akciói követ­keztében a pártban. A Dobi-Dinnyés-Or­tutay (vagy akár a Tildy)-féle társaságot mindenesetre nehéz volna bármiféle elit­nek tekintem. Am még ezek után, s a választói névsor különböző ürügyekkel való alapos ritkítása után s elemi szabá­lyokat sértő csalásokkal sem jött be az ún. kékcédulás választásokon a Bibó által jósolt 25 százalékos kommunista szava­zat. Az általa elsöprőnek ígért Parasztpárt pedig még ennyire sem. A Dunántúl föld­művelő lakosságát szinte egészében a ki­tűnő fölkészültségű Barankovics pártja kapta meg, jóllehet a prímás nem ked­velte^ nem őt, hanem (a zsidóság védel­mét egyébként hősiesen vállaló) Schlachta Margit erősen egyházias, kicsi pártját tá­mogatta. A Parasztpárt szavazatszáma vi­szont itt minimálisra csökkent. Bibó, mindenesetre, egyelőre nem éppen erős demokratizmussal, nem he­lyesli az önkormányzati választások meg­tartását. Hanem — a korábban általa is önkényesen vagy esetlegesen összehozott­nak mondott — Nemzeti Bizottságok de­mokratán tisztult formában való tovább­élését látja üdvösnek. S bennük az így megtisztult koalíció „négy pártjának [...] elsőbbségét nyíltan és őszintén, törvényi eszközökkel biztosítani - természetesen csak bizonyos időre". (Uo. 123.1.) S hogy ezt a sajátos okoskodást stílusban is ér­zékeltessük, íme egy mondat: „Természe­tesen nem kell neki a demokráciából a jó sem [az ún. nem baloldalinak], a kilen­gésekre helyezi a súlyt, s ha demokráciát követel, ez alatt merőben közbiztonságot és szabálytiszteletet ért, de semmiképpen sem felszabadult és öntudatos tömege­ket." (111. 1.) A következő Bibó-tanulmány aztán végre elégedett, sőt hozsannázó. Mi adta az okot erre a lelkendező változásra? A kisgazdák „megtisztulása". A külföldön tárgyaló, jó tehetségű Nagy Ferenc lemon­dásra kényszerült zsarolás és fenyegetés következtében. Varga Béla, a parlament elnöke, a nyílt fenyegetések következté­ben külföldre távozott, az abszolút tisz­tajellemű, kitűnő toleranciájú Kovács Bélát a hatóságok összeesküvésben való részességéért letartóztatták. S mivel nem sikerült semmit rábizonyítani, a szovjetek egyszerűen elhurcolták. S most élre került a pártban „az igazi demokratikus" cso­port: a Dobi-Dinnyés-Ortutay-féle, a­melyről megfelelő jelzőt mondani tárgyias törekvésű írásban nem illik. Arról Bibó tanulmánya nem ejt szót, mily körülmé­nyek, mily eszközök révén jött létre e „tisztulás". Nem tudott róla? Mi, akkori egyetemi hallgatók is teljesen ismertük e tisztítás módszereit. S mivel a Parasztpártnak „elsöprő" győzelme sem jött be, Bibó most az ún. Baloldali Blokktól várta az annyira óhaj­tott igazi demokráciát. Nehezményezte azonban, hogy Nagy Ferencet s Varga Bélát nem állították bíróság elé, mert így, szerinte, rágalmaikkal és tisztségükkel a­lááshatják külföldön a most immár igaz útra lépett demokratikus magyar fejlő­dést. Amelyről itt is, mint korábbi tanul­mányaiban is bizonygatja, hogy a szovje­tek mint eddig is, ezután is távol állnak attól, hogy beléavatkozzanak az ország belügyeibe, társadalmi szerkezetének a­lakulásába akár a legkisebb módon is. Bibó körül az utolsó évtizedben kia­lakult egy mítosz. Mítosz és történetírás nem fér össze, kizáiják egymást, halálos ellenségek. Bibó alanyi tisztességét, ab­szolútjóhiszeműségét, becsületes szándé­kát senki nem vonja, nem vonhatja két­ségbe. Hősies 56-os helytállását is — (bár az sem mentes egy szinte gyermekien bi­zakodó naivitástól) — igaz tisztelet illeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom