Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK Németh G. Béla EGYEDI ÉS CSOPORTMAGATARTÁSOK A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL ELŐTT (A Válasz 1946-48 között) 1. Arinak a korszaknak, pontosabban annak a néhány esztendőnek a hazai története, amely a második világháború vége után következett, tényszerű pontossággal mindmáig nincsen föltárva. Holott ez a néhány esztendő eseménysora a rákövetkező félszázad minden alakulására meghatározó erővel nyomta rá a bélyegét. Társadalomszerkezeti, mentalitásformálódási, gazdaságépülési tekintetben egyaránt. Úgy látszik, még mindig túlságosan sok mai egyéni és csoportérdeket érint ez évek tényeivel és szereplőivel való tárgyilagos szembenézés. S hozzá még csak nem is levéltári „titkosított" anyagok tanúságára gondolunk, hanem széles ismertségű folyóiratok, újságok könyvtárakban könynyen elérhető vallomására. 2. A következőkben az egyik legmarkánsabb arculatú akkori havilap, a Válasz első két esztendejét óhajtanánk szemügyre venni. Mégpedig első menetben nem irodalmi tekintetben, hanem, közvetlen társadalomformálási igényű programmatikus írásain át. 1946 októberében indult újra. Hogy folytatása kívánt lenni háború alatt megszakadt elődjének, évfolyamjelzése épp úgy mutatja: — „VI. évfolyam" —, mint szerkesztőjének, Illyés Gyulának bevezető cikke is. Irodalmi folyóirat kíván lenni, mondja ebben, de „nem az egész magyar irodalomé". „Hisszük, hogy az írói csoportok közt ma ennek a csoportnak nyílik legkedvezőbb út, hogy bejusson vagy belé tartozzon az alkotóközösség életébe. Az irodalom talaja a nyelv; a nyelvé nálunk a nép szelleme. Merészeljük hinni, hogy van magyar észjárás, van dolgozó észjárás, és hogy e kettőt már csak egymás mellé kell tenni." „így viszont nem hisszük azt sem, hogy a magyar munkásságnak és parasztságnak szükségszerűen át kellene mennie a műveltségnek azon a szakaszán, amelyet ma [...] kispolgári kultúrának neveznek, s amely nálunk a dolog természeténél fogva ki sem fejlődhetett, [...] elkésett és elszórt jeleképpen bármily értékes alkotásokat nyújt is." (3-4. 1.) A lap gárdájának törzsét azok nyújtották, akik vagy hozzá is tartoztak vagy közel álltak a Parasztpárthoz. De folyamatosan írtak belé olyanok is, pl. Szentkuthy Miklós, Bernáth Aurél vagy Sőtér István, akiknek nem volt közeli kapcsolódása az e pártot körülvevő csoporthoz. A lap több mint fele terjedelmét társadalomelméleti jellegű, szociografikusszociologikus és közművelődés-tárgyú, közvetlenül vagy közvetve politikai célzatű írások töltötték ki, kivált a 47-es, az ún. kékcédulás választásokig. Ezekhez kapcsolódik valami gyenge fonállal Németh Lászlónak a nála megszokott exhibicionizmuson is messze túlmenő, folytatásos beszámolója lányai nyelvtanulásáról; amelyből, persze, rögtön teóriát is kerekít. Egészen fiatalok is írtak a lapba, főleg éppen végzős Eötvös-kollégisták, akiket valószínűleg Keresztury hozott, hiszen ő maga is állandó szerzője a folyóiratnak. Politikai, társadalomelméleti cikket, tanulmányt sokan írtak a Válaszba. A leghatározottabb célzatú, a legerőteljesebb hangvételű kétségtelen Bibó Istváné és