Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
DOKUMENTUMOK 695 Rengeteg mindenütt a katonaszökevény. Visszavonuláskor a helybeliek egy része eldobja a fegyvert és hazaszökik. Hódmezővásárhelyen azonban tíz nap állt rendelkezésre a kiürítésre, és elvitték még a leventéket is. Igen jelentős magyar katonatömegek pusztulnak el. Ma írok erről még szintén maguknak részletes jelentést. Van itt (Hódmezővásárhely) 200 friss fogoly, és vannak más feljegyzéseim is, de hajnali négy óra van, nem juthatok hozzá. Tudom, hogy várják minden soromat, de mégis mára ez minden, kedves barátaim. Csatoltan küldök tízezer pengőt. Összesen így ötvenezret kaptak. S ha nem kérnek, egyelőre be is fejezem a küldést. Meleg barátsággal, elvtársi üdvözlettel Vas Zoltán Hódmezővásárhely, 1944. október 10. RCHIDNI f. 495. op. 142. gy. 828. - Géppel írt másodlat. 20. VAS ZOLTÁN LEVELE RÁKOSINAK ÉS RÉVAINAK 1944. október 27. Kedves Rákosi és Révai elvtársak! Abban az öröm reménységben élek, hogy Gerő a legrövidebb időn belül ide érkezik és csak kettejüknek címzem levelemet. De az én legszentebb meggyőződésem és jól átgondolt véleményem, hogy Rákosinak is ide kellene érkeznie. Csinálja egyedül a dolgokat Révai Moszkvában. A felmerült kérdések igen jelentősek és megoldásukhoz szükség van Rákosi tekintélyére. Nagyon kérem az elvtársakat, hogy így járjanak el. Nincsen és nem lesz veszélyben Rákosi. Óvatosak leszünk. S kérem hangsúlyozottan, hogy véleményemet Dimitrowal is közöljék. Egész sor kérdésben kell dönteni, amit azután megváltoztatni csak bajjal lehet. S megtanácskozni sem lehet Moszkvával, mert hiszen látják, hogy nincsen összeköttetés. Dönteni kell, nincs másként. S uramistenem, külön átoknak itt van ez az átkozott 7. osztály is, ez a teljesen öncélú testület, az üres szalmacséplés és ostoba gáncsvetés, felelőtlenség és ijedtség és minden rossz intézménye, amely ezer kavarodást okoz. Buták, buták és újból buták. Betiltják a piros-fehér-zöld zászlót. Odaadják szimbólumnak a fasizmusnak, a reakciónak és én már sírva könyörgök nekik, hogy ne tegyék ezt, őrültség ez. De mint a megkövesült Buddhák, makacsok. Egyik nap betiltják az egyetlen eddig még megjelenő tényleg kisgazda újságot Békéscsabán, és kijelentik, hogy csak kommunista újságot szabad kiadni, másnap betiltják a kommunista újságokat, Orosháza, Szeged, mert hibákat találnak benne. Persze, hogy vannak benne apróbb-nagyobb hibák, de ha nincsen kommunista állásfoglalás a széles nemzeti együttműködés kérdésében, miként hozzuk azt létre. Most valószínű majd nemzeti front (jobb szerintem a szabadságfront) nevében adunk majd ki újságokat. S mit még elvtársak a helyzetről. Kétségbeejtő. S ha az ember próbál valamit megmagyarázni, akkor azzal jönnek, hogy ez nem a Vörös Hadsereg vonala, hanem a magyar kommunistáké, Komintern-vonal. Egyenest Sztálin elvtárshoz fog kellenünk fordulni, mert csak az ő szava képes itt dolgokon változtatni, mert itt az apró-cseprő változtatás, foltozgatás nem segít. Röviden és egyenesen arról van szó: ellenség avagy barát legyen-e a magyar nép. Barát, csakis barát, de minden úgy folyik, hogy ellenség legyen. Szörnyű a helyzet. S most még az átkozott román