Századok – 1998

Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633

DOKUMENTUMOK 679 Küldök egy csomó tavalyi színházi lapot. Proszkurovban szereztem. Kérem igen figyelmesen elolvasni. Én csak futólag néztem bele, de megállapíthatom, hogy a különböző fecsegés rovatokban igen sok olyan adat van, amivel még ma is konkretizálni lehet a Kossuth adásokat. Emberek magánélete, jellemzése, címek stb. Megy más anyag is. Sajnos elég kevés, mert részben nem voltam itthon, részben nagyon el voltam foglalva és nem volt még időm mindent átnézni. Feltétlenül kérem, hogy írjanak az elvtársak röplapokat. Küldjék ide azokat, és kiadjuk. Esetleg aktualizálom. írjanak feltétlenül, mert egyrészt magam nem győzöm, másrészt maguk nálamnál jobbat is írnak. Nos kedves elvtársak, ez mára minden. Most írtam Mihálynak is, és már hajnali négy óra van. írjanak gyakran. Mi van a Kossuth-dandárral? Ha netán Gerő ezért maradt volna Moszkvában, all right akkor, csak maradjon. Felkötjük a gatyát itten, és valahogy csak megleszünk. Mi van Baranovicsinél. Mit tudnak az ottani magyar csapatokról. írjanak számomra egy adatos röplapot, ha tudnak. A Kossuth mondott be számokat, de nem jegyeztem fel. Ha kell, átdobhatunk innen néhány jó antifasisztát. Máriánál akadna. Szívélyes üdvözlet mindannyiuknak Zoltántól 1944. VII. 11., illetve 12. Feltétlenül kérem, hogy továbbra is kapjam a Bulletent, a magyar vételt és a németet. Miért nem csinálnak a hadifoglyok számára egy Kossuth Bulletent? Kellene. RCHIDNI f. 495. op. 142. gy. 828. - Géppel írt eredeti, Vas Zoltán saját kezű aláírásával. 14. FARKAS MIHÁLY LEVELE RÁKOSINAK 1944. augusztus 15. Drága Rákosi Elvtárs! Újra van egy kis időm, és sietek arra felhasználni, hogy írjak magának. Ezzel a levéllel egyidejűleg anyagokat is küldök, mert nem tudom, hogy hol van Weinberger és nem akarom, hogy az anyagok elvesszenek. A küldött anyagból láthatja, hogy az I. honvédhadsereg súlyos vereséget szenvedett a Kárpátok keleti lejtőjén. Az I. honvédhadsereg hangulatának jellemzésére idézem Pongrácz István hdgy. gimnfáziumil tanár kijelentését. Ez a tanár 1942-ben Voronyezs alatt harcolt, ott megsebesült, s így hazakerült. „Ott — mondja a tanár úr — a magyar hadsereg még bátran és nem rosszul harcolt. Hitt a győzelemben és mindenáron győzni akart." Pongácz 1944júniusában került ismét a frontra, s mint mondja „ 1944júniusában olyan hadsereget találtam, amely nem hitt a győzelemben és nem is akart győzni. Még a németbarát tisztek is csak ímmel-ámmal harcoltak, a németektől is féltek, a saját legénységüktől és az ellenségtől is." Röplapokat Pongrácz nem látott, de tudja, hogy azoknak nagy hatása volt, különben nem lett volna szükséges annyit írni és annyit beszélni ellenük.