Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
618 APOR PÉTER tárgyalás itt vette kezdetét 1946 késő júniusában. Az összes főbb vádlottat bűnösnek találták a köztársaság és a demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében. Első pillantásra meglepőnek tűnhet egy zsidó kereskedők elleni erőszakos fellépést az államrend elleni összeesküvésnek nyilvánítani, ennek ellenére az ítélet határozottan leszögezte, hogy „halálos bizonyossággal be is következne az államrend bukása, ha az ilyen megmozdulások gyakoriakká válhatnának, bármi oknál fogva".54 Hogyan volt lehetséges ilyen módon értelmezni a kunmadarasi pogromot? A kommunistáknak különösen fontos volt a per, ezért a párt azonnal beavatkozott lefolyásába. Eredetileg a kommunista államügyész a lehető leggyorsabban el kívánta ítéltetni a vádlottakat, éppen ezért a Szolnok megyei rögtönítélő bíróságot jelölte ki illetékesnek, majd leküldte a szintén kommunista budapesti népügyészt is Szolnokra, hogy irányítsa az ítélkezők munkáját.5 5 A statáriális bíróság azonban nem emelt vádat azok ellen a személyek ellen, akiket a fő felbujtóknak tekintettek, és ez felbőszítette a kommunista sajtót. Azt írták, hogy a nép, Kunmadaras közössége felháborodva látja, hogy mindössze nyolc koszos, rongyos, elbutított ember ül a vádlottak padján, miközben az igazi felbujtók hiányoznak. Nagy Jánost keresték a vádlottak között.5 6 A rendőrség kommunista megyei kapitánya ugyanerről az állapotról tudósította a pártot: mindenki meg volt győződve, hogy az igazi bűnösök a felbujtók, akikre az „igazságszolgáltatás öklének" le kellene sújtania.5 7 A statáriális bíróságot ért támadások bizonytalan helyzetet teremtettek a bíróság illetékességének megítélésében is, ezért az államügyész áthelyezte az ügyet a budapesti népbíróságra. Ez az intézkedés azonban magával vonta a vád módosítását is, hiszen a rögtönítélő bíróságnak csak köztörvényes bűntettek fölött volt joga ítélkezni, a népbíróság azonban politikai bűncselekményeket tárgyalt. A népbíróság fontos ügyeinek vádiratait rendszerint az Igazságügyi Minisztériumban készítették, akkor is, ha ezeket nem kommunista bírák tárgyalták. Ezenkívül minden olyan ügyet, ahol a vádlottakat demokráciaellenes tett elkövetésével gyanúsították, át kellett küldeni a minisztériumba ellenőrzés végett. Ilyen feltételek mellett, ha az államügyész politikai szempontból helytelennek ítélte a vádiratot, módosíthatta.5 8 Eredetileg Major Ákos, aki az egyik legfontosabb baloldali népbírónak számított, habár nem volt egyik párt tagja sem, kapta meg az ügyet. Ezt a döntést azonban a kisgazdapárti igazságügyi államtitkár, Pfeiffer Zoltán ellenezte. Fellépése mégsem akadályozhatta meg, hogy a szociáldemokrata igazságügyminiszter, Ries István ki ne nevezzen egy kommunista párttagot, Nagy Károlyt a bíróság élére. Bár a népbíróságok baloldali befolyás alatt álltak, nem állítható, hogy 1946-ban kommunista intézmények lettek volna. A tanácsok öt tagból álltak, melyeknek mindegyikét a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egy pártja delegálta.59 A két munkáspárt arra törekedett, hogy olyan bírát nevezzenek ki, aki megfelelően fogja képviselni az igazságot. 54 V 56032/2, az ítélet, 58. 55 Major Ákos: Népbíráskodás - forradalmi törvényesség. Budapest, 1988. 279-292. 66 Tiszavidék (a továbbiakban: TV) 1946. VI. 6. 57 Polónyi Sziics Lajos, Magyar Államrendőrség Szolnok-megyei Rendőrkapitánysága, rendőri jelentése. Belügyi Szemle 1982. 8. 55-58. 58 PIL 274/11-64 Az államügyész, Domokos József jelentése Farkas Mihálynak, 1946. VI. 26. 59 A magyar népbíróságok szervezetéről Id.: Lukács Tibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok (1945-1950). Budapest, 1979.
