Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
574 KOROM MIHÁLY pedig ellenzi a magyar kisebbség csehszlovákiai kitelepítését."5 4 Pedig a magyar álláspont mindkét irányban elvetette a kollektív büntetés elvét. Sőt, a vétkesek egyéni büntetésénél is csak erős nyomásra vállalta a kitelepítést. 1945-46 fordulóján a nyugati hatalmak is ösztönözték a magyar kormányt: -egyezzék meg Csehszlovákiával az ottani magyarok ügyében. Azt a magyar kérést, hogy a magyarok lakta felvidéki területet helyezzék ideiglenesen nemzetközi ellenőrzés alá, elvetették, majd később arra a gondolatra, hogy a magyar lakosság az általa lakott területtel együtt kerüljön Magyarországra, némi határváltoztatással, az amerikai kormány üzenetben közölte: ehhez sem várhat a magyar kormány tőlük támogatást.5 5 Rövidesen még egyszer együtt vetődött fel a két irányú kitelepítés kérdése. December 10-én újra megtárgyalta a SzEB a németek kitelepítését. Vorosilov rövid időn belül mintegy 300 000 német kitelepítését látta megvalósíthatónak. Számított ebben — nyíltan összekapcsolva a magyar és német kitelepítést — a magyar fél általa vélt „érdekeltségére is", mert — ahogyan említette — várhatóan nagy számú magyar érkezik északi szomszédunkból. Bizonyos technikai kérdéseket Key tábornok tisztázott még aznap a németországi amerikai hatóságokkal, amelyet nyomban levélben közölt a SzEB elnökével. Ebben — ellentétben a korábbi félmillióval — indok nélkül már csak 300-400 000 sváb ottani fogadásáról tett említést, amelyet a következő napon a miniszterelnökkel is közöltek.56 Ezek mellett a számokat illetően további ellentét is keletkezett a következő napokban, mégpedig Key amerikai tábornok és Schoenfeld politikai képviselő között. Az utóbbi megerősítette kormányának azt a tételét, hogy ellenzi egész népcsoportok kitelepítését azért, mert egyes tagjai bűnöket követtek el, és a Magyarok Világszövetsége ügyvezető elnökének ennek megfelelően csak mintegy 250 000 magyarországi német kitelepítéséről beszélt, szemben Key tábornok fenti számaival.57 A különböző számok ellenére azonban a kormány csak a SzEB elnökének hivatalosnak mondott közlését vehette figyelembe. A kitelepítési rendelettervezetet először a minisztertanács december 13-i ülésén vitatták meg, majd 22-én szavazással véglegesítették. A belügyminisztérium által elkészített rendelettervezet az utasításnak megfelelően 449 069 német lakos — köztük még a mentesítendők is — számából indult ki. A kormányülésen éles vita bontakozott ki egyrészről a külügyminiszter és néhány kisgazdapárti kollégája, másrészről a miniszterelnök és a kormány többi tagja között. Gyöngyösiék megismételték a tiltakozó jegyzékben foglaltakat és elvetették mind az anyanyelvi, mind pedig a nemzetiségi hovatartozási alapű, kollektív felelősséget tartalmazó rendelettervezetet. Azonban a miniszterek többsége, a miniszterelnökkel együtt tízen — négy kisgazda és egy szociáldemokrata miniszter ellenszavazata és két szocdem miniszter távolmaradása mellett — a NSzET november 20-i döntését a Vorosilov által közöltek alapján kötelező utasításként, ahogyan több miniszter kifejezte, 54 Frus, 1945. IV köt. 946-947. 55 Frus, 1945. IV köt. 939-940. (Az USA budapesti képviselőjének 1945. november 27-i távirata Washingtonba), 941. (A magyar külügyminiszter javaslata nemzetközi bizottság alakítására és a felvidéki magyar körzetek ellenőrzés alá helyezésére.), 943-944., 945-946. és 950. 56 Fehér István: A magyarországi németek ..., i. m. 78-79. és Balogh S.: i. m. 93. 57 Fehér István: Az utolsó percben. ... i. m. 123.
