Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
544 DOMBRÁDY LORÁND A három miniszter egyöntetűen elmarasztalta a miniszterelnököt, aki rájuk erőltette akaratát. Habár szerintük a döntést nem véglegesítették, azt másnap mégis bejelentette a képviselőházban. Ok tehát nem részesei semmiféle döntésnek. Sőt, emlékezetük szerint a kormányzó véleményét sem kérte ki. Lojálisak voltak a meg nem kérdezett kormányzóval, ami nem esett nehezükre, hiszen az megegyezett a tőlük vallomásukban elvártakkal. A lényeg: a határozat a háborúba lépésről ellenükben született. Arról egyikük sem beszélt, hogy akkor miért és főként mikor írták alá a jegyzőkönyvet. A miniszterek vallomásai Bárczyt is elbizonytalanították. Az ő kiegészített jegyzőkönyvében foglaltak és vallomásaik között felfedezhető lényeges ellentmondások meglephették. A vádaskodásban túltettek rajta is. Amennyiben állításaik igazak, úgy ő ferdíti el az igazságot. Úgy látszik, a per előkészítése során erre nem fordítottak figyelmet. Szükségesnek találta megjegyezni: ' 'Én csak le akartam szögezni a történelmi hűség szempontjából, hogy igenis Bánffy és Varga bizonyos tekintetben más álláspontot foglalt el, mint Reményi-Schneller és a többiek."7 3 Bárdossy a jegyzőkönyvekre és a vallomásokra reagálva leszögezte: „Javasoltam a Szovjetunióval a hadiállapot deklarálását, illetve a hadseregnek az ország határain kívül való alkalmazását. Ebben a kérdésben szavazás nem volt, hanem megbeszélés és hozzászólás, észrevételek hangzottak el. A belügyminiszter, aki a javaslat ellen észrevételt tett, maga részéről is hozzájárult a kormány állásfoglalásához, tehát azt az ott lévőkkel egyhangúnak kell minősítenem."7 4 Mindezt nem vethette az őt tudatos torzításokkal is elmarasztaló volt minisztertársai szemére, mivel megidézésüket és a vádlottal történő szembesítésüket a bíróság nem tartotta szükségesnek. A népbíróság vallomásuk alapján nem fogta perbe és nem marasztalta el a Bárdossy-kabinet három miniszterét. Felelősségre vonásuk elkerülése tehát annak árán vált lehetővé, hogy a nekik diktált szempontok figyelembe vételével történő, önmagukhoz méltatlan, ellentmondásoktól terhes, Bárdossyt elmarasztaló vallomásukat igaznak és bizonyító erejűnek fogadták el. A miniszterelnök a döntést tudtukon kívül önkényesen meghamisította, s elfogadtatta azt a képviselőházzal. Megtehették, az ennek ellenkezőjét bizonyító, Bárczy szerint később általuk is aláírt jegyzőkönyv nem volt fellelhető. Mind Bárczy, mind pedig a terhelő vallomást tevők tudatos hamisításaikkal egy koncepciós per főszereplői és egyben áldozatai voltak, akik azonban nemcsak Bárdossy László miniszterelnök elítéltetésében játszottak szerepet, hanem a történtek megismerése körüli homály kialakításában is. Ezt követően, évek múltán bekövetkező halálukig mélyen hallgattak a történtekről, szóban, írásban soha meg nem nyilatkoztak. Bárdossy miniszterelnök június 27-én napirend előtt szót kért a képviselőházban és a közben ismertté vált előző napi szovjet légi akciókra reagálva bejelentette: „A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében a hadiállapot beállott."75 A bejelentést a Ház lelkes tapssal fogadta. Kérdés, hozzászólás, nem volt. 73 Bárdossy-per I. 137. 74 Uo. 87. 75 OKN XI. kötet 202. ülés, 1941. június 27. A miniszterelnöki előterjesztés feletti döntésre csak 1941. október 23-án, a 214. ülésen került sor, amikor Tasnádi Nagy András elnök javaslatára a Ház „a magyar királyi honvédségnek az ország határain túl szükségszerűen bekövetkezett alkal-
