Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 519 bizonygatnia, hogy teljesen a tengelyhatalmak oldalán áll. Hitler már többször hangsúlyozta a berlini magyar követnek, hogy „milyen nagyra értékeli azt a szolgálatot, melyet a német katonaság átszállításával a birodalom érdekeinek tettünk és hogy a jugoszláv akcióban a szintén érdekelt Bulgáriát megelőzve fegyveresen közreműködtünk. Ennek megfelelően nincs szükség arra, hogy a tengelyhatalmak melletti politikánk újabb demonstrálása végett vegyünk részt az esetleges német-orosz háborúban" 2 A birodalmi kormány a német-orosz viszony alakulásáról, az esetleges fegyveres konfliktus lehetőségéről, ismételt érdeklődésünk ellenére sem tájékoztatott eddig bennünket, hangsúlyozta Bárdossy. Habár a június 10-14 között Budapesten tartózkodó Ernst Weizsäcker német külügyi államtitkár előtt három ízben is szóba hozta, ő alaptalannak minősítette a német kormány állítólagos háborús elhatározásairól szóló híreszteléseket. Nem akart tudni arról sem, hogy a román mozgósítás ügyében a német és román kormány között tárgyalások folytak volna. Hasonlóképpen nyilatkozott korábban az államtitkár Sztójay érdeklődésére is: „orosz kérdés egyáltalán nem létezik". Német részről tehát még közlések elől is elzárkóznak a német-orosz konfliktust illetően, nem hogy aktív közreműködésünket kérnék, amit minden bizonnyal megtennének, ha számítanának rá vagy szükségesnek tartanák. Német felszólítás vagy határozott kívánság nélkül már csak azért sem lennének célszerűek a nagyobb magyar katonai intézkedések, mert ezzel óhatatlanul lelepleznénk Oroszország előtt a Birodalom esetleges szándékait, sőt „netán kiváltanánk Oroszország támadását Magyarország ellen". Egyik sem áll Németország érdekében. Részvételünk a háborúban különben sem eredményezhetné Dél-Erdély visszaadását, mivel a bécsi döntés során Németország garantálta Románia határait. Ha pedig Románia részt vesz a háborúban, hogy Besszarábiát visszakapja, nem valószínű, hogy a németek a közreműködést azzal viszonoznák, hogy Dél-Erdélyt elveszik Románia garantált területéből. A miniszterelnök végezetül rámutatott Werth memorandumának egy szemet szúró ellentmondására. Szerinte az Oroszország elleni teljes katonai felkészültségünk eléréséhez egy hónapi időre van szükség. Ugyanakkor azzal számol, hogy a német hadsereg rövid idő alatt ki fogja vívni a győzelmet, így a magyar csapatok részvétele is ennek megfelelően fog alakúim, olyannyira, hogy „néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk úgy, hogy a bevonultatott tartalékosok a leszerelés után már az aratásra is hazatérhetnek". Márpedig, mivel az aratás két hét múlva, június 29-én megkezdődik, elképzelhetetlen, hogy a „vezérkar főnöke szerint is egy hónapig tartó felvonulásunk és a katonai akció befejezése után, de még az aratás előtt, katonáink hazaengedhetők lennének".3 A minisztertanács Bárdossyval egyetértésben elutasította a Werth javasolta felajánlkozást. Elvileg ugyan, mint eshetőség, nem állt távol tőlük egy szovjet elleni háborúban való részvétel vállalásának gondolata, azonban közel sem látták azt oly egyértelműen problémamentesnek, mint a vezérkar főnöke. Meggyengülhet az oly nagy áldozatok árán kifejlesztett és még modernizálás alatt álló honvédség. Ez nagy hátrányt jelenthet Romániával szemben, amely érdemei elismeréseként Észak-Erdélyt is visszakövetelheti. Óhatatlanul felvetődik az a gondolat is, vajon mit hozhat szá-2 MOL, К 23-473. Szent-Iványi Domokos emlékirata. (A továbbiakban Szent-Iványi) 620. 3 Uo. 622.
