Századok – 1998

Történeti irodalom - Polska y Wegry w kulturze i cywilizacji europejskiej (Ism.: Niederhauser Emil) II/513

514 TÖRTÉNETI IRODALOM Aranybullából vezeti le. Ezért aztán a parlament itt korábban alakult ki, mint Lengyelországban, hiszen már 1298-ban volt országgyűlés. Az országgyűlés két házának a kialakulása ugyancsak párhuzamos jelenség, mindkét esetben a királyi tanácsból nőtt ki. Nagy Lajos idején Magyarország volt az erősebb partner, ezért volt hatása Lengyelországban, az 1440-es unióban már Lengyelország az erősebb. A rendiség megléte kizárta az abszolutizmust. Stanislaw Grzybowski azt vizsgálja, mi volt a lengyel nemesség véleménye a magyar nemesi felkelésekről, ebben sok paradoxont talál, következetlenségeket. A lengyelek számára ekkor Velence az eszményi államszervezet. A abszolutizmus ellen irányuló megmozdulásokat sokáig rokonszenvvel figyelik Lengyelországban. Az antimodell tehát a Habsburg-Monarchia. A lengyel nemesség szerint 1526-ban Magyarország a belső egyenetlenkedés miatt bukott el. Mintegy 1600-tól a cseh-magyar és a lengyel fejlődés már elválik. Szerepet játszik a felekezeti megoszlás. Idővel a Habsburg-Monarchia rokonszenvessé válik, mert a nemesek helyzete olyan, mint Lengyelországban. A katolikussá vált Lengyelország a protestantizmusban már veszélyt lát. Magyar-lengyel határvillongások, rablóbandák lengyelországi betörései tovább sötétítik Magyarország képét, a magyarok idegenek, elvesztek. II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi betörése végleg elrontja a helyzetet. A magyarok rebelliseknek számítanak. Az erős királyi hatalom miatt a Habsburg-Monarchia iránt növekszik a rokonszenv, a vasvári béke ezt ismét megfordítja. Lipót abszolutisztikus intézkedései semmi visszhangot sem váltanak ki a lengyeleknél. A lengyel nemesség fél a háborútól, a parasztoktól, az eretnek magyaroktól. Sobieski Habsburg-barát külpolitikáját a lengyel nemesek támogatják, II. Ágost lengyel királysága idején viszont ismét ellenszenvessé válnak a Habsburgok. II. Rákóczi Ferenc a lengyel mágnásokkal állt kapcsolatban, ezért a nemesség körében nem is volt visszhangja. JózefGierowski az etnikai autonómia problémáját vizsgálja a két országban a korai újkorban, ahol az összevetésnek vannak nehézségei. Mindenesetre az az asszimiláció, ami nyugaton végbement, itt lehetetlen, ezért kulturális pluralizmus alakul ki. Az etnikai különbségeknél persze ekkor a felekezetiek a fontosabbak. Az uralkodó etnikum csak a lakosság felét vagy harmadát tette ki, mégis folyt — a nemesség körében — az ellengyelesedés és elmagyarosodás. A Habsburgok mindig védték a többi etnikumot. Litvániának és Horvátországnak volt autonómiája, de az ukránoknak nem, Erdélyben a székelyeknek és a szászoknak igen, a románoknak nem, Magyarországon a szerbeknek, de a többieknek nem. Lengyelországban a szabadság számított a legfőbb értéknek, ezért volt a lengyel állam toleráns a zsidók, örmények, karaimok és tatárok iránt. Sashalmi Endre a lengyel és a magyar kultúra oroszországi hatását vizsgálja a 15. századtól 1730-ig. A litván kancelláriából került át a Dei gratia formula meg a goszudar (uralkodó) és goszudarsztvo (állam) kifejezés. Magyarországról jött a zsidózó eretnekség és Drakula mondája. A 17-18. században az ukrán nemesség ellengyelesedik, az unió hatására, a kijevi akadémia a lengyel kulturális befolyás központja. A nyugati hatás is ezen az úton érkezik. A közmondásokban tükröződő hatalmi ideológia is. Nagy Péter pedig magyar ruházatot tesz kötelezővé a nemesek számára. D. Molnár István Hajdúdorog és Hajdúböszörmény példáján mutatja meg az unitus (görög-katolikus) vallás megjelenését, ezt előbb más etnikumok képviselik, de magyar unitusok is vannak. Az itteni etnikumok beolvadnak a magyarok közé. Az 1860-as években innen indul meg a törekvés az unitus szertartások magyarnyelvűségére és magyar unitus püspökség létrehozására. Budapesten 1895-ben mondják először az unitus szertartásokat magyarul. A varsói Leszek Hensel a 17-18. századforduló közép-európai nemességének a mentalitását vizsgálja, a nemesség magas arányából és nagyfokú differenciáltságából kiindulva. A lengyei és a magyar nyelv presztízse mellett utal a latin összekötő szerepére. Közös vonás a dicső ősök tisztelete, a szarmatizmus és a szkíta-hun eredet tudata. Andrzej Browski a szarmatizmusban nemzeti és európai ideológiát lát. Ez Dhigosz óta ismeretes. A kereszténység védőbástyájának az ideológiáját már a 13. sz. elején Wincenty Kadtubek krónikája dolgozta ki. A gondolat elsősorban a szépirodalomban élt. Ez volt a nemzeti ideológia, hazafias, de nem nacionalista. Egyúttal az Európához való tartozás tudatát is jelenti, hiszen ennek védelmében küldetése is van. A magyarokról viszont a szarmata ideológia ellenszenves képet alakított ki. Petneki Aron a nemesi gyászszertartás párhuzamos vonásait mutatja ki, amelyek a barokk vizualitásban gyökereznek. Az élet színház, amely a temetés vörös gyászpompájával ér véget. A Castrum doloris, a katafalk felállítása is közös hagyomány, Magyarországon először Károlyi Zsuzsannának állítottak ilyet. A katafalkon mindig ott voltak az ősök címerei, tehát a dicső ősök emlékezete. Kertész Noémi Attila és Árpád ősökkénti szerepét a 18. sz. végétől vizsgálja, amikor ez a II. József elleni nemesi felbuzduláshoz kapcsolódott, azután az 1820-as évektől kezdve került megint elő a reformmozgalommal párhuzamosan. Az első szakaszban ez az elképzelés naiv, a má-