Századok – 1998

Történeti irodalom - Der „Zweibund” 1879. Das deutsch-österreichisch-ungarische Bündnis und die europäische Diplomatie (Ism.: Németh István) II/509

509 TÖRTÉNETI IRODALOM sem vált teljessé ezáltal persze a droits de l'homme katalógusa, az előrelépés azonban még így is maradandónak bizonyult. Nem véletlen tehát, hogy az idevágó természetes emberi elvárások ma már a politikai, a gazdasági-szociális, ill. a kulturális jogok szerves egységeként tekintenek az emberi jogok ügyére. A konkrét történelmi előzmények számbavétele tehát önmagában is alkalmas eszköz lehet a címben felidézett nevelési rendszer mibenlétének megközelítésére. Ebből a feladványból kiindulva irányítja a kismonográfia figyelmünket az ún. kulturális jogok aktuális problémáira. A kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításának a feltárása tehát önmagában is alkalmas eszköz lehet minálunk az előttünk álló feladatok megoldásához. Szerzőnk a kulturális jogok kialakulását sajátos módon az összehasonlító jogtörténeti eszkö­zökkel közelíti meg. Talán ezért is tudja a téma különös aktualitását érzékeltetni, miután elvezeti az olvasót a nevelési világmodellek (az angol, a francia, ill. a porosz-német Lehrfreiheit-szisztéma) mibenlétének a megértéséhez. A közel egy teljes évszázadon át hazánkban is ismert szisztéma jelentőségét különben az adja, hogy az abban bennerejlő pozitív társadalmi tapasztalatok (ill. lehe­tőségek) mindmáig nem vesztették el aktualitásukat. Napjainkig tart ugyanis azoknak a reformtö­rekvéseknek a sorozata, amelyek gyakran visszanyúlnak ezekhez a lehetőségekhez. Közéletünk fiatalabb nemzedékei pedig gyakran felfedezni vélnek olyan természetű lehetőségeket is, amelyeket egykoron már meghaladottnak tekinthettünk. Különös értéke a tanulmánynak, hogy a nevelési világmodellek történelmi kötődésében mu­tatkozó eltéréseket feltárva érthetővé teszi, hogy a Lehrfreiheit-szisztéma a megkésett polgári átalakulás testére szabott rendszer volt. Kapcsolata a német idealizmus, ill. a történeti jogi iskola alapozóihoz eddig ismeretlen volt hazai irodalmunkban. Hasonlóan újszerű megvilágításban olvas­hatjuk a tanulmányban a modell ősforrásainak a középkorba visszanyúló előzményeit, ill. a tan­szabadság időtálló elemeinek a megoldandó feladatainkkal történő szembesítését. Zlinszky János DER „ZWEIBUND" 1879 Das deutsch-österreichisch-ungarische Bündnis und die europäische Diplomatie Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1996. 449 p. A„KETTŐSSZÖVETSÉG" 1879 A német és osztrák történészek 1989-től közös konferenciákon igyekeznek tisztázni közös történelmük neuralgikus pontjait. 1994. évi találkozójukat elsősorban az osztrák állami identitás tisztázásának igénye vezette. A „három államról", „két nemzetről" és „egy népről" szóló Erdmann­tézisek ugyanis széleskörű vitát váltottak ki. Ráadásul több német politikus és művész kijelentette, hogy Ausztria önálló államisága „történelmi véletlen". A Német Birodalom és Ausztria-Magyarország történelmére egyik legtartósabb következ­ménnyel az 1879 októberében kötött szövetségi szerződésük járt. A később „kettősszövetségnek" elnevezett szerződést leegyszerűsítve gyakorta tudományos körökben is Európa két táborra oszlása „eredendő bűnének" tartják, amely végül a 20. század „őskatasztrófájához", az első világháborúhoz vezetett. Eszerint a „kettősszövetség" Németországot és Ausztriát olyan „sorsközösséggé" ková­csolta, amely a két állam nemzeti azonosságán alapult. A három országban folyó kutatásnak pót­lólagos aktualitást adott a közép- és kelet-európai államok kialakulása, hiszen hatalmi és nemzetiségi konfliktusaik gyökere az 1914 előtti időszakra nyúlik vissza, amelyben a „kettősszövetség" jelentős részt vállalt. A kötet tanulmányai hat nagyobb tematikai egységet alkotnak. A Szerződéskötés és politikai jelentőségével foglalkozik Rainer E Schmidt würzburgi történész Andrássy Gyula gróf és a kettősz­szövetség. Az 1879. októberi Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom közötti szerződés elő­történetéhez című tanulmányában. Ugyanitt olvasható Konrád Canis berlini történész: A kettősz­szövetség a bismarcki külpolitikában és Diószegi István Andrássy Gyula gróf, a kettősszövetség megalkotója című munkája. A második rész tanulmányait a Kettősszövetség-hármasszövetség, három császár szövetsége, földközi-tengeri antant: antagonisztikus szövetségi tendenciák? címmel foglalták keretbe. Itt kapott helyet a düsseldorfi Holger Afferbach: A hármasszövetség mint az 1914 előtti európai békebiztosítás eszköze, a bécsi Walter Rauscher Szövetségi problematika és osztrák belpolitika Kálnoky alatt (1881-1895), a grazi Berthold Sutter Goluchowski kísérlete a kettősszövetség alternatívájának

Next

/
Oldalképek
Tartalom