Századok – 1998

Történeti irodalom - Kupa László: Pulszky Ágost politikai nézetei (Ism.: Majdán János) II/504

507 TÖRTÉNETI IRODALOM dásának egyetlen hordozója" címen összefoglalható nézeteket nem fogadja el. A szerzőtől tudjuk, hogy az 1870-es években zajló, majd a századvégen ismét felújuló, a vármegyei közigazgatás reformjára vonatkozó vitákban Pulszky kifejtette véleményét a dzsentriről. A virilizmust nem tartotta rossznak, hiszen ennek segítségével az egyre erősödő polgárság mellett a vagyonos köznemesség is bent maradhatott a megyei és városi önkormányzatokban. Érdemes felfigyelni arra, amit Kupa László megjegyzett: a nem Magyarországon nevelkedett Pulszky semmilyen irányban sem elfogult a dzsentrivel. Ha kell, egy darabig még az önkormányzati választásokat is elfogadja, hiszen kiválóan látja: nincs helyettük közigazgatási gyakorlattal rendelkező csoport. Amikor azonban az oktatási hálózat kiépülésének eredményeként a századfordulón megjelennek a jól képzett hivatalnokok, akkortól kezdve „elérkezettnek látta az időt a kinevezési rendszer bevezetésére". A szerző itt is ahhoz szállított adalékot, hogy a Tisza kormányzás valójában a kiépülési időszak és nem az ideológiai, vagy társadalmi csoportok párttá szerveződésének szakasza. Pulszky tehát nem szidja és nem siratja a dzsentrit, de világossá teszi nézetét: amennyiben nem vállal „pozitív szerepet" a polgárosodásban, abban az esetben nem fél eltűnésétől. A negyedik fejezetben kerül elemzésre Pulszky munkássággal foglalkozó tevékenysége. A korábbiak alapján érthető, hogy miért az 1890-es években foglalkozott ezzel a kérdéssel. A már kiépült polgári állam keretei között egyre nagyobb sűllyal bíró munkások között (is) megjelent a szocialista tanokra épülő szervezkedés. Kupa László sikeresen összefoglalja a kortársak körében megfogalmazott elképzeléseket és a törvényi szabályozás ütemét. Ezek után elemzi Pulszky fejtegetéseit, amelyekben mind a munkabérek, mind a munkaidő, mind a szervezett munkásvédelem területén azonos véleményt ér tetten: „a munkásosztály részére sem szabad az oltalom rendszerét nagyobb mértékben igénybe venni, mint aminőben a kiválóbb tagjai előrehaladásának feltételeivel összefér." Joggal állapítja meg a szerző, hogy a századelő politikusaként Pulszky általános választójogot akart, s „a munkások számára a lokális városi és ipari helyhatóságokban, az önkormányzatokban való részvétel" volt a fontos. Pulszky az általános demokratizálódás folyamatában képzelte el a munkáskérdés megoldását, s erre Kupa László találó idézeteket hozott a parlamenti beszédeiből. A századvég másik nagy vitát kavart kérdésében, az egyházpolitikai ügyekben is több alkalommal hallatta szavát Pulszky. A szerzőtől megtudhatjuk, hogy minden alkalommal és következetesen kiállt „az általános kötelező polgári házasság" intézménye mellett. Határozottan elutasította a kortársak körében gyakorta emlegetett „hazafias" és „hazafiatlan" egyházak közötti megkülönböztetést. Kiválóan érzékelte Kupa László Pulszky véleményét, amikor a toleranciát emelte ki beszédeiből, illetve a „más vallás érzelemét és meggyőződését kiváltó tiszteletet" hangsúlyozta Igazat kell adni a szerzőnek, amikor arról ír, hogy Pulszky — nyilván angol tapasztalataira alapozva — kimondta: ,,az állam érvényességi körét a vallási felekezetek nem zavarhatják, ugyanakkor minden vallási felekezet iránt az államnak toleránsán kell. viszonyulnia." A magyar valóságot ismerve egyet kell érteni Kupa László összegzésével, miszerint Pulszky ebben a kérdésben „inkább vágyait vetítette" a hazai állapotokra. Az egyetemi oktató feladatait naponta gyakorló Pulszky helyzetelemzéséről szól a hatodik fejezet. Az eddigi bemutatásoknak megfelelően az első részben Kupa László ad áttekintést a dualista kor hazai oktatási helyzetéről. A néhány adatsorral tűzdelt oldalakon iskolatípusonkénti rövid, tömör összegzést olvashat az érdeklődő. A szerző bemutatja az egyetemi tanár benyomásaiból kikerekedett elemzést, amelyben a világi oktatás növelése, az oktatási fegyelem megoldása, a gyakorlati képzések fontossága került középpontba. Pulszky nézeteivel egyetért Kupa (mint mai egyetemi oktató), aki szerint a századelő kérdéseiből sok „fájdalmasan aktuális manapság is." A szerző hangsúlyozza Pulszky megállapítását, miszerint a polgári társadalom munkaerkölcsét kell átvenni, mert amenynyiben a „túlzott engedékenység" marad meg, az „egy rendies, preindusztriális, nem teljesítményorientált munkaetikáról árulkodik". Mindezen nézeteit ugyanabban az 1890-es évtizedben fejti ki Pulszky, amelyben a polgári berendezkedés megkívánta, az iskolahálózat gyors fejlődése pedig lehetővé tette a változásokat az oktatás területén. Egy bekezdés erejéig ebben a fejezetben tér vissza a szerző Pulszky tudományszervezői tevékenységéhez. A Társadalomtudományi Társaság élén álló tudós haláláig éppen megkezdett elnöki tevékenységéről — néhány beszédet leszámítva — nincs mit mondania. A Társaság működésének elvei közül azonban megismertet a legfontosabbá!: ,,a tudomány művelésétől távol kell tartani a pártpolitikai és egyéb közvetlen politikai célokat." E máig fontos megállapítást a recenzens szívesen látta volna még jobban kihangsúlyozva. Az utolsó fejezetben „A demokratikus kormányzás lehetőségei" kerülnek bemutatásra. Az 1870-es évek végén írt tanulmány a már többször említett hivatali apparátus kiépülésének idején