Századok – 1998
Történeti irodalom - Estók János: A mezőgazdasági gépgyártás története Magyarországon a kezdetektől 1944-ig (Ism.: Szekeres József) II/502
503 TÖRTÉNETI IRODALOM közművelődési intézmények által beindított s egyesek által akkor annyira elítélt ún. házi nyomdák kifejlesztésének jogossága. Amint a jelen mű példája is igazolja, napjaink új feltételei között még inkább szükséges ezen intézmények szakmai-tudományos kiadványainak a piaci-nyomdai árszínvonalnál alacsonyabb áron történő, olcsóbb megjelentetésének biztosítása. Az alacsonyabb önköltséggel üzemelő közművelődési-intézményi házinyomdai kapacitás megléte egyben lehetővé teszi a kis példányszámú, több oldalról támogatott tudományos művek szerzői kiadásban történő közreadását is. Az új műfajú, közzétételében ezideig kevésbé mobilizált anyagi erőforrásokat és nyomdai lehetőségeket integráló ipartörténeti mű az igényes olvasó elvárásait is kielégíti. Forrásbázisát tekintve, beleértve a levéltári- és könyvészeti írásos és nyomtatott dokumentációt, továbbá a múzeumokban őrzött tárgyi emlékeket is, lényegében megfelel a teljeskörűség követelményének. Külön kiemelendő a tárgyhoz tartozó nemzetközi szakirodalom alapos felhasználása. Szerzőnk e vonatkozásban meghaladta számos korábbi ipartörténeti monográfia színvonalát, melyek esetében egyöntetűen visszatérő kritikai észrevételként került megállapításra a külföldi források és kutatások eredményeinek — többnyire a szerzők nyelvismeretének korlátai, vagy jobb esetben az anyagi keretek csekélysége miatt történő — elmaradt, esetleg elégtelen mérvű számbevételének észrevételezése. A kötet 588 jegyzete, a forrásanyag jól csoportosított összegezése, a más szerzők által készített művek korrekt felsorolása és hivatkozásai (amit sok, napjainkban közzétett műben inkább csak hiányolhatunk), a praktikusan összeállított, a kötet felhasználását jól elősegítő névmutató és az idegen nyelvű összefoglalók emelik a kötet értékét. Kutatásainak eredményeit a szerző négy nagyobb fejezetbe csoportosítva adja elő. A 19. század derekától az első világháború befejezéséig terjedő időszakban kifejlődött mezőgazdasági gépgyártást az uradalmi gépműhelyek és a gépjavító- és gyártó kisüzemek, továbbá a mezőgépek nagyarányú magyarországi keresletének kiaknázására a hazai kínálati piacon mind számosabb mértékben megjelenő külföldi gyártók tevékenységének ismertetésével mutatja be. A nagyívű fejlődést az ország gazdasági viszonyainak keretei között, a mezőgazdasági árutermelés bővülésének és a mezőgazdasági munkák fokozódó gépesítésének tényszerűen leírt körülményei közepette ismerheti meg az olvasó. E fejlődés eredményeképpen a mintegy félszázados időszakban, a 20. század első évtizedére létrejön a hazai mezőgépgyártás mintegy tucatnyi nagyobb üzeme, melyek csaknem tízezer munkást foglalkoztatnak. A legnagyobb közülük a kispesti Hoffher-Schrantz másfélezer, a budapesti Váci úti EMAG nyolcszáz és a mosonmagyaróvári Kühne hétszáz alkalmazottjával. A néhány munkással induló uradalmi gépműhelyek, falusi és kisvárosi üzemecskék, a kisebbszerű külföldi eladási képviseletek és szervizeik a mezőgazdaság és általában a magyar gazdasági élet konjunkturális és válságoktól tarkított évtizedei során, az éles verseny miatt törvényszerűen bekövetkező csődök és kényszerfúziók közepette érték el a nagyvállalati szintet. A semmiből kifejlődött új iparág, csakúgy, mint a magyar gépipar egésze nemcsak a hazai gépigények mind nagyobb mérvű kielégítésére képes, hanem már a századfordulót megelőző években is szállít a környező országokba nagyértékű, korszerű és minőségileg megfelelő termékeket. A nagyívű fejlődést az első világháború hadianyagtermelési kötelezettsége megtörte. A mezőgépgyárak a katonai megrendelések teljesítésével ugyan tovább nőttek, de a háborúvesztés, majd az országterület harmadára csökkenése nyomán a mesterségesen megnövelt termelési kapacitásukat a békés viszonyok között már nem tudták megfelelően kihasználni. A kötet második fejezete a talajművelő eszközök, az ekék, szántógépek, boronák, hengerek, a vető-, arató-, cséplő- és mezőgazdasági erőgépek, a gőzlokomobilok és robbanómotoros erőgépek gyártását foglalja össze az előző fejezet időkordinátái által meghatározott szakasz folyamán. Szerző, mint az előszóban közli, fejtegetéseit tudatosan a szántóföldi növénytermesztés során felhasznált fontosabb eszközökre és gépekre korlátozta. Álláspontja szerint az ágazat legfontosabb termékeinek vizsgálata lehetőséget nyújtott az ágazat fejlődés- és gyártástörténetének és a növénytermesztés gépesítettségének bemutatására. Kétségtelen, s ezzel a szerzői állásponttal a recenzens is egyetért, hogy egy monográfia keretében nem vállalkozhatott témája valamennyi kérdésének a megválaszolására. A szerteágazó problémakör valamennyi vetületének kutatása további feladatot jelent s csak remélni lehet, hogy Estók János folytatja kutatásait választott témája teljeskörű feltárása céljából. Az 1918-1944 közötti időszak feldolgozásánál a szerző az előzőkkel megegyező módszert követ. A III. fejezetben az ágazat története szempontjából meghatározó gazdaságtörténeti fejleményeket foglalja össze, majd a IV fejezetben az egyes mezőgazdasági eszközök és gépek gyártástörténetét ismerteti. Az első világháborút követő néhány éves inflációs konjunktúra viszonyai közepette új mezőgépgyár ugyan nem alakult, de a gépipar számos más profilú gyára, éppen a béketermelésre
