Századok – 1998

Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477

484 FIGYELŐ a proletariátusnak nincsenek külön nemzeti feladatai, Magyarországon pedig proletariátusról 1848-ban nem beszélhetünk. Marxnak a magyar 1848-cal kapcsolatos, maximálisan elismerő gondolatait később úgy interpretálja, hogy „a nemzeti mozgalom annyiban haladó, amennyiben szociális tartalmat takar". Ennek a véleménynek a kifejtése nyilván nem volt összhangban a kommunista párt korabeli politikai céljaival.1

3 A Supka Géza által szerkesztett polgári demokrata (sőt szabadkőműves) Világ 1848. március 14-i számában maga a szerkesztő, az említett irányzat közismert személyisége írt szubjektív hangvételű vezércikket Negyvennyolc márciusa - kendőzés nélkül címmel. Ebben a 48-as tragédia lényegét (jókora túlzással) a polgári és a népi szárny, Kossuth és Petőfi ellentétében látja. A március 17-i szám beszámol a március 15-i Kossuth Lajos téren megtartott ünnepségről és a parlament Nagy Imre elnökségével lezajló ünnepi üléséről, amelyen törvényt hoztak 1848 emlékéről. Supka egyébként igenli a Rákosi által — Révai alapján — megfogalmazott hivatalos megállapítást. ,A nemzeti és társadalmi céloknak ez az egybeesése erősítette a magyarság összefogását és adott a szabadságharcnak olyan lendületet, amelyet a többi országok forradalmában hiába keresünk." A főszerkesztő írásában — és az egész lapban — bizonyos zavartság fedezhető fel. A Polgári Demokrata Párt a baloldalhoz csatlakozott - ugyanekkor vezetői 1948 tavaszán már észrevették, hogy nem az áhított magyar demokrácia, hanem a pártállam van kiépülőben. A Nemzeti Parasztpárt lapja, a Darvas József által szerkesztett Szabad Szó a kommunisták véleményét vette át; központba helyezve a „törhetetlen nemzeti egység" gondolatát. A lap hasábjain megjelenik a „Tiéd az ország, magadnak építed!" jelszó és a környező országokkal való együttműködés gondolata. A lap március 18-ai számában részletesen közli Erdei Ferenc ünnepi előadását. A párt főtitkára mondanivalóját a következőkben foglalta össze: , A 48-as jobbágyfelszabadítás megindította a felszabadulás folyamatát, nem számolta fel azonban a feudalizmus rendjét, amely a parasztság szabadságának kifejlődését megakadályozta száz éven át, amíg 1945 márciusában meg nem jelent a nagybirtok megszüntetéséről és a parasztság földhöz juttatásáról szóló törvény. Száz év telt el tehát, amíg a jobbágyfelszabadulás műve teljessé vált és száz év után megnyílt a népi demokráciában a parasztság gazdasági és kulturális felemelkedésének lehetősége." Ugyanebből a számból kitűnik, hogy a párt a munkás-paraszt szövetség elmélyítése mellett száll síkra. A március 26-i szám teljes egyetértéssel közli: „Államosítják a legalább száz alkalmazottat foglalkoztató ipari vállalatokat." (A nagybankokat már 1947 novemberének végén államosították. Ekkor még minden vonatkozásban a „nagy"-okról van szó. Hamarosan sort kerítettek a kicsikre is.) A történésztársadalom folyóiratának, a Századoknak 1948-as, összevont száma már 1949-ben jelent meg; többek között Arató Endre és Vörös Károly 1848-as problémákkal foglalkozó szakmunkáival. A vezértanulmány: Andics Erzsébetnek, a Magyar Történelmi Társulat elnökének az 1949. március 27-i közgyűlésen elhangzott, erősen politikai jellegű székfoglalója. Andics már korábbi írásaiban is méltatta 1848-at és kísérletet tett a nacionalizmus értékelésére is. Szinte a Századok új számával egyidejűleg jelent meg a Munkásosztály és nemzet c. munkájának második kiadása, a-13

Ld. Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája 1848-1889. Kossuth 1967. 70.