Századok – 1998
Kisebb cikkek - Kovács István: Jerzy Bulharyn javaslata a lengyel légió megalakítására és egy szerződés keletkezésének talánya II/466
472 KISEBB CIKKEK és Józef Duniecki ügyvéd mellett ott található még a Kongresszusi Királyságban született Franciszek Czerkawski is, akit az ifjú emigráció, legalábbis annak Ilyvóban tartózkodó része delegált - a helybéli radikális inakkal karöltve.1 7 A delegáció Magyarországra utazása, küldetésének nyílt és titkos célja közismert volt Ilyvóban. Majdhogynem a távozásával egyidőben lépett a színre Juliusz Falkowski. Amikor családi ügyeinek jogi rendezésére 1848 elején a kongresszusi Lengyelországból Ilyvóba utazott, még nem tudhatta, mibe keverik a márciusban kirobbant történelmi események. Eleve bizalmatlanul fogadta őket. Ifjúkorában hevessége, lelkesedése a harcmezőre vitte, s kis híján otthagyta a fogát: 1831 szeptemberében Varsó sáncainál súlyosan megsebesült. Tizenöt éves volt akkor; a Lengyel Királyság egyik legfiatalabb hadapródja, Hipolit Falkowski tábornok fia. Aztán néhány röpke egyetemi év következett Drezdában, s csaknem másfél évtizednyi gazdálkodás a család mazóviai birtokán.18 Megszerette a békés, nyugodt életet. Ennek jegyében Ilyvóban is távol tartotta magát a viharos politikától, s a piactér széléről figyelte a fejleményeket... Miközben a Kongresszusi Királyságból százával érkeztek harci vágytól égő ifjú honfitársai... Természetesen annak reményében, hogy az orosz-osztrák háború kitör, s ők majd a nemzeti gárdának hívott lengyel hadseregben harcolhatnak hazájuk helyreállításáért. Az Ilyvóban uralkodó hangulat is táplálta reményeiket: „Ilyvóban, amelyet majd november 2-án fognak bombázni, ama szomorú napig teljes szabadság uralkodott - olvashatjuk Falkowski-17 Stebelski: 311-312. 18 Polski Stownik Biograficzny VI. Krakow, 1948: 363-364. nak az 1848 és 1849-es esztendőkről írott Visszaemlékezéseiben - igaz, egy erős helyőrség felvigyázó tekintete előtt, melynek szuronyai és ágyúi némileg lelohasztották a lakosság lelkesedését. (...) A sajtót egyáltalán nem cenzúrázták, a gyülekezést nem tiltották, az ifjú emigránsok, akik szakadatlanul jöttek Orosz-Lengyelországból, különösen azóta, hogy a Poznani Nagyhercegségben pontot tettek Mieroslawski rövid lélegzetű hőskölteményére, szabadon jártak-keltek a városban."1 9 Az október 6-ai bécsi forradalom kitörése után az orosz-osztrák háború ábrándja végképp semmivé foszlott. De mi történik az orosz-lengyelországi emigránsokkal, ha Ausztriában a reakció, a „régi rend" győz? Hová menjenek ha az őket törvényes uruknak, I. Miklós cárnak kiszolgáltatni akaró osztrák hatóságok elől bujkálni kényszerülnek? Falkowskit mégsem hagyhatta hidegen honfitársai sorsa... „Október elején Batthyány mérsékelt minisztériuma lemondott, és átadta helyét a megválasztott Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amelynek Kossuth lett az elnöke - emlékezik vissza a kritikus időkre. Ez a fordulat felbátorított. Hittem Kossuthban, őbenne láttam az egyetlen embert, aki úrrá tud lenni az eseményeken, s aki őszintén osztotta a magyar országgyűlés április 12-én tett ünnepélyes nyilatkozatát , miszerint a lengyel ügy magyar ügy. A galíciai Nemzeti Tanács azonban semmiféle egyezséget nem köthetett vele, mivel azzal a várost az ágyúztatás veszélyénektette volna ki, magát Galíciát pedig olyan vérengzésnek, amelynek emléke még friss volt. Úgy véltem, az a leghelyesebb, ha az ifjú emigráció saját kebeléből 19 Falkowski, Juliusz: Wspomnienia z roku 1848 8 1849. Poznan, 1879 (továbbiakban: Falkowski): 24.
