Századok – 1998

Kisebb cikkek - Kovács István: Jerzy Bulharyn javaslata a lengyel légió megalakítására és egy szerződés keletkezésének talánya II/466

KISEBB CIKKEK 467 mincas években a lengyeleket köröző fontos iratokon sohasem hiányozhatott Jerzy Bulhaiyn neve. Ha a szeptember 9-ei „budai" listán hiányzik is Bulhaiyn, testi-lelki valójában ott volt a fővárosban. Azokban a vészterhes napokban jelentkezett Kossuthnál, amikor a báni méltóságában ismét visszahelyezett Jellacic horvát csapatai elérték a Balaton déli partját. Fontos mondandója lehetett, mert a frissen felállított Országos Honvédelmi Bizottmány befolyásos tagja nyomban fogadta őt. Igaz, Jerzy Bulhaiynban régi ismerősét köszönthette, „a mi lengyelünket", aki vagy másfél évtizede élt Magyarországon, így magyarul is volt ideje megtanulni. A hajdani katonatiszt a vendéglátók nyelvének elsajátításával párhuzamosan magyar gazdatisztté, bérlővé változott. Időnként felmerült a gyanú, hogy nemzetiségében, szellemében megmaradt annak, aid volt; lengyelnek, aki nem hagyott fel az illegális politikai tevékenységgel, s összeesküvések részese... Ez a gyanú a Dmitrasinovic-féle mozgalom leleplezése után annyira felerősödött, hogy a személye elleni határozott intézkedésekre késztette a hatóságokat. Ettől kezdve Magyarországon nemcsak hogy fokozott figyelemmel kísérik az ország területére szökött vagy régebben itt tartózkodó lengyelek mozgását, hanem sokuk ellen körözést is adnak ki. Jerzy Bulhaiyn és Edward Bajer olvasható leggyakrabban az köröző listákon,2 de Antoni Baczynski, Adolf Piotrowski és Robert Chmielewski neve is sűrűn szerepel rajtuk, s esetenként Stanislaw Kochanowski, Tomasz Jedruszkiewicz, Kuchinski és mások.3 Történész számára izgalmas feladat a német, latin, magyar nyelvű jelentések, vallomások, körözőiratok alapján nyomon követni Jerzy Bulhaiyn magyarországi mozgását. A gazdag iratanyagból kiválaszthatjuk a tárgyunk szempontjából néhány legfontosabbat. 1841. április 6-án Thuránszky Kálmán főszolgabíró jelentést tesz Pálóczy Horvát Simeon császári királyi tanácsosnak, Ung vármegye első alispánjának. Hangvételén még mindig érződik az 1830-as évek lengyelbarát hangulata: „Én semmi Presidiális rendeletnek alája nem lévén vetve, arra nem esküdtem, nem szegődtem, annak nem engedelmeskedek, s pedig azért, mert még alszolgabírói időmben Kemle László és én nyilvánosan a közgyűlésen kijelentettük azt (...), hogy mi semmiféle lengyel elfogatásában (...) nem engedelmeskedünk." Megnyugtatásul azonban hozzáfűzi: „Vojnatinán tiszti nevemre mondom, Bulharin György nincs, nem is volt." Néhány nappal később, április 10-én ezt megerősítendő leszögezi: „Az (...) esküdt hiteles nyomázásából kiviláglik, hogy sem Bulharin György, sem Bajer Eduárd Vojnatinán nincsen, (...) s mind az ideig meg sem fognak találtatni, míg azoknak álneveik ki nem tudatván, velünk nem közöltetnek." Az ugyanezen a napon a „megyebeli Vojnatina helységben Bulharin György és Bajer Eduárd lengyel szökevények tárgyában tett tiszti vizsgálat" eredménye: Fedulyák Mihály, „a lengyel születésű Danksa Ignác úr vojnatinai gazdája" eskü alatt vallja, hogy „Bulharin György és Bajer Eduard lengyel szökevényeket tisztelt ura házánál soha sem látott, kivévén Galíciából ura vér szerinti atyafiai egyszer kétszer esztendőben megfordulnak, bizonyos Krajewski lengyel úr az udvarában egy kis házban néha tartózkodni szokott, de igen ritkán jelen meg." Ki tudhatta azt, amit Thuránszky 2 MOL Nádori titk. lt. (továbbiakban: N 22) 3 MOL N 22 1841/LII. 1841/XXXII; N 22 1841/XXIII; N 22 1841/XXVII;