Századok – 1998
Kisebb cikkek - Majdán János: Vasúti ügyek 1848-ban az első felelős magyar minisztérium működéséig II/457
462 KISEBB CIKKEK nak alkalmatlanná válnék s a pénzviszonyok szilárdulnának, bármely perczben visszaadhatná a társulat kölcsönét, kezébe venné a vasút ügyvitelét s az állam minden befolyását elvesztené."16 A kölcsönadás helyett a vállalat bocsásson ki új részvényeket és azokat a minisztérium kapja meg a kért összeg ellenében. Széchenyi tovább fűzi osztályvezetője gondolatát és a piaci viszonyoknak megfelelően tesz ajánlatot a társaságnak. Azt íija levelében, hogy a kért 4 millió forintnyi támogatást új részvények fejében átutalja a minisztérium, de ezek „nominális értéke a mostani értékkel discrete egyenlítessék ki."17 A miniszter javaslata a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 4 milliós támogatás ellenében — napi áron — 8 millió forint névértékű részvény kerül a magyar állam kezébe. Ezzel a megoldással megkezdődött volna a társaság állami kezelésbe vétele. A vasútigazgatóság május 10-én válaszol a magyar kormány levelére német nyelven. A „Promemoria" első részében megköszönték a minisztérium kilátásba helyezett támogatását és udvariasan, de tudtára adták a címzettnek, hogy az anyagi támogatás nemcsak a társaság érdeke, hanem a magyar fél számára is fontos. Mivel az eddigi befektetők többsége külföldi volt, ezért nem mellékes, hogy a minisztérium lépései elriasztják-e a tőkét, vagy vonzóvá teszik az országot. „Ha egy vállalat, mely a legzavartalanabb békében, oly kedvező kilátások mellett, oly nagy tőkével indult meg, aránylag csekély segítség híján tönkremenne, hogyan volna elvárható, hogy az idegen tőke egyhamar bizalommal kínálkozzék a magyar iparvállalatoknak!" Ebben a megjegyzésben sok igazság volt, de az adott helyzetben a segélykérő burkolt fenyegetése is benne foglaltatott. Ezek után érthető, hogy a levél folytatásában a 4 millió forintnyi támogatást ismételten segélyként kérik. A kölcsön visszafizetéséig a minisztérium bármilyen irányú ellenőrzését elfogadják és alávetik magukat a kormány kívánságainak. Az igazgatóság arra is hajlandó lenne, hogy a Bécsben lakó tagjait lemondassa állásukról. Arészvények magyar államnak történő átadásáról azonban hallani sem akartak. Az „Emlékirat" mellékleteként érkezett egy függelék, amelyben az igazgatóság esetleg elképzelhetőnek tartja, hogy a kölcsön fejében a Pest-Szolnok közötti vasutat átadja az államnak. Ezt a lehetőséget azonban a május 22-ére összehívott közgyűlésnekjóvákell hagynia, s csak azután merülhet fel hivatalos ajánlatként. Széchenyi István asztalára május 11-én került az igazgatóság levele, melyet még aznap átküldött véleményezésre a pénzügyminiszterhez. Duschek Ferenc államtitkár ugyanaznap visszajelezte, hogy Kossuth az emlékiratot megkapta, de néhány kérdésre írásbeli választ vár. A pénzügyminiszter aznap sajátkezűleg átírt Széchenyihez: „A középponti vasúttársaság által segedelem iránt az ügy fontosságához és sürgős voltához képest elintézkedendő, el nem mellőzhetem exellentiádat, kinek ez ügy hivatalköréhez tartozik megkérni, méltóztassék velem írásban közölni:" Egyrészt közérdekűnek tartja-e a segélynyújtást, másrészt nem tudja-e a 4 millió forintot a saját minisztériumának megnyitott hiteléből fedezni? Kossuth leírta véleményét arra az esetre, ha a segélynyújtás mellett döntenek. Azt javasolta, hogy pontosan rögzíteni kell a vasúttársaságnak az állam i-16 OL. KKM. Közlekedési osztály iratai 1848. 17 OL. KKM. Elnöki 1848. 108 1. 7.
