Századok – 1998

Kisebb cikkek - Majdán János: Vasúti ügyek 1848-ban az első felelős magyar minisztérium működéséig II/457

458 KISEBB CIKKEK vámot vetnének ki és a kincstárba befolyó összegből támogatnák a kivitelezéseket. „A közlekedési ügy az, mely körül sem egyesek, sem hatóságok önálló és szétoszlott munkássága sikerhez nem vezethet, miben, valamint csak minden erők egyesített munkássága állíthat ki valami egészet s nagyobbszerűt, úgy annak létesítését másképp, mint központosított országos fölügyelet alatt, vezetni teljesen lehetetlen." Az állami építés és fenntartás elvének kimondása teljesen szokatlan volt hazánkban és Európában is.4 A fejlesztések kiadásokat jelentettek, melyekre nézve részletes számítások készültek. A beruházásból a program a vasutakra 80 millió forintot kívánt fordítani, s az új hálózatot tíz év alatt tervezték megépíteni. Az útépítéssel és a folyamszabályozással együtt az egy évtizedig tartó közlekedési beruházásokra 100 millió forintnyi tőkét irányozott elő a „Javaslat". A rendi országgyűlés és az ország politikusai a nagy átalakulás részleteivel foglalkoztak, miközben április hatodikán végleges formájában beterjesztették a közlekedésügyi törvényt. A „Javaslat" elképzeléseire alapozó törvény először intézkedett a korábbi két országgyűlési döntés törléséről, majd kimondta, hogy „a törvényhozás további intézkedéséig ideiglenesen következők határoztatnak":5

A bevezetőben rögzített ideiglenességgel a minisztériumnak egy évre szóló felhatalmazást adtak a folyamatban lévő közlekedési ügyek további vezetéséhez és a bővítés előkészítéséhez. Alapelvként kimondta a törvény: a minisztérium a megkezdett építkezések „befejezéséhez segédkezet nyújtson, s a közállomány befolyását ezekre nézve biztosítsa". 4 Kouács Lajos: Gróf Széchenyi II. Budapest, 1889. 94. p. Vasúti ügyekről a 2., a 3. és a 4. § szólt, amelyben meghatározták a fő vonalvezetési irányokat és a költségeket. Ezek szerint első feladat, „hogy Buda-Pestből mint a haza szívéből a határszélekig irányzandó 6 új vaspályavonalakat" a minisztérium megépítse, illetve a korábban megkezdett munkákat „különösen pedig Fiume felé tettleg is, idővesztés nélkül megkezdesse". A már megindult előmunkálatok költségeiről „a felelős ministerség" kezdjen tárgyalásokat a társulatokkal, s az állami megváltás összegét a legközelebbi országgyűlésre terjessze be. A hálózatbővítésre 10 millió forintos alapot hoznak létre, „mely az ország által biztosíttatik, s melyből 8 millió forint erejéig vasutakra, 2 millió forintig pedig víz szabályozásra" fordíthatja a miniszter. Az országgyűlés egy évre adott nyolc millió forintos beruházási lehetőséget a felelős minisztériumnak - bár a pénz egyelőre nem állt rendelkezésre. A költségvetésből támogatott állami hálózatbővítés rögzítésével gyökeres változásokat indított el az országgyűlés. Az alsótáblán ugyanazon a napon — április 7-én — fogadták el a törvénytervezetet, amikor az uralkodó hivatalosan is kinevezte a felelős magyar minisztérium tagjait. A főrendek megpróbálták megakadályozni a közlekedési törvény elfogadását, de ebből az ellenzésből a gyakorlatban egy napos késés keletkezett. A minisztérium hivatalban lévő elnöke és két további tagja—Kossuth és Deák — személyesen támogatják a közlekedési törvényt, s a megismételt alsótáblai döntés ellen nincs kifogás a főrendek körében. Április kilencedikén az uralkodó jóváhagyj a a tervezetet, amely így bekerül a két nappal később szentesített törvénykönyvbe. Az immár biztosan utol-5 1848. évi XXX. törvényczikkely. Magyar törvénytár, 1836-1867. évi törvényczikkek. Budapest, 1896.