Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
414 SARNYAI CSABA MÁTÉ tonságot ebben sem találván, mint az egyes fizetésben, miután az egyiket megadni, szintúgy mint a másikat meghagyni mindig csak a státus jóakaratától függ".5 5 Persze az alsópapság nehéz anyagi helyzetének enyhítésére csak egyik útként kínálkozott az egyházi vagyon állami kezelése és a papság állami fizetése. S ezt jóval kisebb fele támogatta az érintetteknek. A másik csoport hasonlóan fontosnak tartotta saját helyzetének illő rendezését, de a megoldást az egyházi alapnak egyházi kézbe vételében látták, annak kezelését a hierarchia belátására bízva.56 4. Egyházi vagyonkezelés és a liberális autonómia elképzelése Most nézzük meg annak egyik példáját, hogy hogyan épült be az egyházi vagyonkezelés ügye—az arányosítás, a kártalanítás és a létrehozandó alapok kezelésének eddigiekben vizsgált kérdésköre — a katolikus autonómia elképzelésekbe. Ahogyan a püspökök is mondják, az egyházi függetlenség egyik alapja a vagyon feletti joggyakorlás. A liberális állam — a már ismertetett okokból — ugyancsak jogot formál erre. A két szélső pont közt az áthidalás lehetőségét épp az a Horváth Mihály veti fel, aki a december 15-i keltezésű, a témában a püspököket véleménynyilvánításra felkérő levelet szétküldi. Az út saját autonómia elképzeléseiben fogalmazódik meg. 1849 júniusában — már mint a Szemere-kormány kultuszminisztere — egyházi közgyűlést hirdet augusztus 20-ára.5, 7 Ennek ülésein a világiak és egyháziak aránya 2/3:1/3 lenne az előbbiek javára. Horváth, liberális katolikus elvi alapon, az elsődleges feladatnak az alsópapság nehéz anyagi helyzetének a rendezését tartotta.5 8 Ez, mint láttuk, szorosan összefüggött az egyházi vagyon kezelésének kérdésével. Ezzel kapcsolatos elgondolása rokonítható azzal, aminek kapcsán még decemberben az egyháznagyok véleményét kérte. Ezt írja: ,Д kormány kész volt az egyházi alapítványos javakat a gyűlés — mármint a tervezett általános egyházi gyűlés — rendelkezése alá bocsátani oly végre, hogy azok minden egyéb, a püspökök, káptalanok és szerzetek által bírt javakkal tömegesíttetvén egy, a közgyűléstől választandó központi hivatal által igazgattassanak. Az így tömegesített egyházi és alapítványos javak jövedelmeiből terveztetett ellátni az egész egyházi és népnevelési szolgálat a közgyűlés által meghatározandó díjarányban". Itt is szó van tehát az egyházi vagyon összevonásáról és arányosításáról, valamint a létrehozott alap céljairól. E tárgyakban Horváth még az előző év végi püspökkari ülésen megismerhette jelenlevő püspöktársai véleményét. Ebből láthatta, hogy az egyháznagyok egy része a szekularizáció és az arányosítás összekapcsolásától tart, azaz a teljes állami vagyonkezeléstől, még akkor is, ha—mint az írásbeli véleményekből 55 Religio és Nevelés 1848. П. k. 144. Ne feledjük: éppen Nádasdy kalocsai érsek írta idézett levelében, hogy a kármentesítés és arányosítás kapcsán ki kell kérni az egész papság véleményét. 56 Lásd Danielik János szerkesztői cikke in. Religio és Nevelés 1848. II. k. 164. 57 E hirdetmény kapcsán Ld. : Sarnyai Csaba Máté: Horváth Mihály kultuszminiszter felhívása az 1849. augusztus 20-án tartandó katolikus autonómia kongresszus megtartására. Kelt: 1849. június 15-én (In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1997/ 1-2, 147-150. o.) 58 Erről a Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben című munkájában (Genf 1865) ír. III. kötet 129. 59 Uo.
