Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
412 SARNYAI CSABA MÁTÉ korábbi években a reformellenzék éppúgy a „Status Publicus" részének tekintette, mint az egyházi vagyon más részeit. Erre a legpregnánsabb példa a népnevelés és a szekularizáció összekapcsolása kapcsán írott ún. „Borsodi levél" 1841-ben. Ebben kijelentik, hogy az ország „kultúr költségére" rendelt egyházi vagyont a főpapok gyakran saját céljaikra fordítják. Javasolják: „A papi jószágok jövedelmeiből kiszakítani előre azon meghatározandó összvességet, - a papi személyek állásukhoz és hivataluk fontosságához mérsékleti illendő és meghatározott fizetést nyerjenek, - az ezektől felmaradó jövedelem részint iskolák felállítására, részint e tanítók kiképzésére, s illendő fizetésére, nem különben országosan meghatározandó más célokra fordítassanak. "50 Az egyházvagyonnal kapcsolatos liberális és klerikális felfogás eszmei levezetését természetesen az egyházi alapokra is vonatkoztathatjuk. A politika liberális irányítóinak radikális része az arányosítás által létrejövő pénzalapot természetesen tisztán világi befolyással kívánta elosztani. Tehette ezt azon az alapon is, hogy a létrehozott vallásalapokról már kezdettől fogva egyértelműen az uralkodó döntött. A főkegyúri jog gyakorlati érvényesítése a III. tc. 6-7. §-a alapján pedig a kormány kezébe ment át. Ennek a jogosságát vitatják, illetve jogtalanságát állítják azok az egyházfői érvek, melyek az arányosítást egyházi felügyelettel mint belügyet kívánnák végrehajtani, nyilvánvalóan egyházfői irányítás mellett. Honnan ered az a végrehajtás módjára vonatkozó kívánalom a polgári kormányzat részéről, hogy az arányosítás és a megállapítandó kongrua csak a mostani egyháznagyok halála után történjék meg? Ezt egyfelől felfoghatjuk engedménynek is a világi oldal részéről. Ha azonban megnézzük az eredeti szövegkörnyezetet, más következtetésre is juthatunk. ,.firtésünkre esett — írja Hoiváth Mihály —, hogy ezen arányosítás nem a személyekhez, hanem a javadalmakhoz köttetnék. " Azaz tudtukra adták — és nem ők kérték — a halasztó jellegű végrehajtást. A kalocsai érsek által felhozott érvek, melyek az ilyetén lebonyolítás esetén belső egyházi feszültségektől tartanak, indokoltnak látszanak, hisz a hierarchikus fegyelemmel kapcsolatos problémák egyre fokozódtak már a korábbi hónapokban is. Az arányosítás végrehajtása után az a fő kérdés — ahogyan utaltunk rá —, hogy ki, illetve milyen szerv kezelje a létrejövő vallási alapot? Azt már fenn láttuk, hogy erre a liberális állam is igényt tart. Utal rá az is, hogy a kongruát a Status kívánja megszabni. Érmek évi nagyságáról képet alkothatunk egyrészt Eötvös korábban ismertetett javaslata alapján, másfelől a Szacsvay Imre féle törvény-kezdeményezés 3., 5. és 7. §-a alapján.5 1 Ezek szerint egy érseket, püspököt évi 4000 forint, az espereseket 1200-tól 2000 forint, a plébánosokat 600-tól 1000 forintig, a segédlelkészeket 300 forint illetné meg.5 2 50 Kovács Ferenc: Az 1844. évi országgyűlési tárgyalások naplói a papi javakról. Bp. 1893. 11. 51 Ld. a 47. lábjegyzetet 52 Összehasonlításul álljon itt az ekkor - a beadvány dátuma augusztus 5. - hivatalban levő Eötvös-féle kultusz-minisztérium néhány, még nem hivatkozott illetményi adata: miniszter évi 12 ezer forint, az államtitkár évi 6 ezer forint, a 4 ügyosztályfőnök 3500 forint, a 6 tanácsos 2500 forint fizetéssel, MOL VKMH 54 635. sz.
