Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
410 SARNYAI CSABA MÁTÉ Az, hogy az egyház miért tartja fontos elérendő célnak az úrbéri kárpótlást, és milyen elvi alapra építi érveit, az előzőekből kitűnik. Hogy miért nem emelte fel tárgyilagosan ezzel kapcsolatban a szavát, ennek egyik magyarázata éppen abban lehet, hogy magától értetődőnek tartotta: a kompenzáció rá is vonatkozik. A másik ok pedig az, hogy az úrbéri javaslatot a tized eltörlésével egy napon (március 18-án) tárgyalták, és a felgyorsult események közepette a jelenlevő egyházfők nem látták alkalmasnak az időt a kérdés felvetésére. Ugyancsak fény derülhetett arra, hogy az utolsó rendi országgyűlés liberális törvényalkotói miért nem tekintették jogosultnak az egyházat az úrbéri kártalanításra. A gyorsan fogalmazott, kerettörvény jellegű artikulus konkrét értelmezésére, mint láttuk, csak később, a végrehajtási tervek során kerül sor. Ez is fenntarthatta a törvényi megfogalmazás körüli bizonytalanságot. Most már csak az a kérdés, miért vetődik fel a kiterjesztés lehetősége decemberben? Az a válasz, mely szerint az adott politikai és katonai helyzetben az Országos Honvédelmi Bizottságnak szüksége volt a felső klérus jóindulatára, nem látszik teljesen kielégítőnek. Ez az indoklás figyelmen kívül hagyná, hogy — ahogyan ez Horváth Mihály levelének kezdő soraiból kitűnik — a kezdeményezés egyházi oldalról indult ki. A püspökök látták ugyanis, hogy az országgyűlés a kártalanítást továbbra sem kívánja megadni. Ennek érdekében döntöttek űgy, hogy feUépnek ez ügyben. Méghozzá azzal a céllal, hogy az egyház függetlenségét és birtokainak sérthetetlenségét védjék, meggátolva ezzel az esetleges további szekularizációs törekvéseket. Hogy ilyenek voltak, arra csak két példát hozunk. Az egyik Szacsvay Imre nagyvárad-olaszi képviselő javaslata „az egyházi személyekről és azok kezei közt levő vagyonúkrólEnnek első paragrafusa kimondja: Magyarországban s a kapcsolt részekben az egyházi személyek kezei közt levő vagyonok, mint álladalmi javak, az cdladalmi kincstár birtokába és kezelése alá adatni rendeltetnek. " Éppen a szekularizációs érvelés szolgálhatott a Kossuth által benyújtott úrbéri kárpótlási törvényjavaslat azon részének alapjául, amely során esetleges fedezetként a vallás- és a tanulmányi alap birtokait is számba veszik, ezeket pedig az egyház mindig is a magáénak tartotta. Az egyházi birtokok állami kézbevétele a liberális politikai elit számára — a korábban ismertetett egyházvagyoni felfogás alapján — elméleti alapon teljesen magától értetődő volt. Ez a háttere annak, hogy az egyház ilyen erősen törekszik az úrbéri kárpótlásra, hiszen itt nem is elsősorban az összeg a fontos, hanem az a tény, hogy ha elérik az úrbéri kármentesítés kiterjesztését az egyházi bút okokra mint magánbűtokra, akkor ezzel közvetve elismertetik minden egyházi vagyon egyházi tulajdonjogát, ami alkal mat teremtene a későbbi világiasítási törekvésekkel való szembenállás indoklására is. A megmaradt javak egyházi kézben tartása és a szekularizált államtól való függetlenség az, ami miatt az egyház vállalja, hogy a kármentesítési összeg felhasználásával 47 Benyújtotta ifj. Szacsvay Imre képviselő a képviselőház 1848. augusztus 5-ei ülésén. Iratok 34. sz. A képviselőház a javaslatokat augusztus 10-én mellőzi. Ld: Beér-Csizmadia: im. JKV 225.
