Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
392 GÁNGÓ GÁBOR a felosztást, ha a tartomány nyelvi viszonyai megváltoznak. "10 5 Egyszóval arra a végkövetkeztetésre jut, hogy „az osztrák birodalomban kivihetetlen a tartományok nemzetiségek szerinti felosztása, amelyet bevett értelmében az egyenjogúsítás elve első alapfeltételének kell tekintenünk".10 6 A nemzetiségelv érvényesülésének másik velejáróját, a birodalmi hivatalok arányos elosztását annyira kivihetetlennek tartja, hogy kritikáját ad absurdum viszi: „Montesquieu egész komolyan azt állítja A törvények szellemé-ben, hogy hasznos volt a bírói hivatalok megvásárolhatósága és ezzel összefüggő örökölhetősége, mert ezáltal mindenki nevelődhetett a hivatalára. Talán használható e nézet annak az államberendezkedésnek az esetében, amely szerint a közhivatalokat a különböző nemzetiségek szerint kell szétosztani, és pl. odaítélni a németeknek a haditengerészetet, a magyaroknak az ipart, a szerbeknek az igazságügyet, a románoknak a közoktatásügyet stb."107 VIII. fejezet. A birodalom nyelvek szerinti maradéktalan felosztásának lehetetlensége E fejezet logikus és egyben előzékenyen elegáns folytatása a megelőzőnek. Amennyiben felmerült bennünk az előzetes fejtegetések olvasása során a kérdés: „Hogyan lehetséges, hogy a föderatív gondolat hívei nem látták át mindazt, amit Eötvös leírt?", akkor eljutottunk a kézenfekvő válaszig is. Ha át is látták, azt remélték, hogy az új rend számukra több előnnyel, mint hátránnyal járna. Eötvös innen veszi át az olvasótól a gondolatmenet fonatát, és azt bizonyítja: a birodalom nyelvek szerinti felosztása egy nemzetiség számára sem járna kizárólag előnyökkel. Az egyes nemzetiségek esetében viszont a lehetséges következmények nincsenek alaposan végiggondolva. Úgy tűnik, itt már Eötvös inkább azt írja, amit szeretne, nem azt, ami valószínű. A román nemzetiség területi autonómiája ellen például nem tud nyomós érvet felhozni: „A kérdés csak az, vajon alkalmazható-e az elv olyan kiterjedésében, ahogy az a románoknak kedvező volna, és ha az erdélyi szászoknak tett ígéreteket tekintjük, vagy akár azt, amit már a szerbek megkaptak, akkor ez nem feltételezhető."10 8 E fejezetben nagyobb hangot kap a korábban megpendített jogeljátszáselmélet-kritika: „Vélekedésem szerint nem okos dolog felállítani azt az alapelvet, hogy örökre eljátszhatok olyan jogok, amelyek nem egy nemzedék jogai, annak a nemzedéknek a hibái vagy bűnei miatt. [...] Akad-e valaki, aki azt gondolná, hogy egy olyan tartománynak a felosztása, amelyik vérrel állt helyt a birodalom egységéért, amelyik megingathatatlan hűségben kitartott a dinasztia mellett, megvalósítható, vagy akár csak komolyan megkísérelhető lehetne anélkül, hogy annak igazságérzetét súlyosan ne sértené?"10 9 Eötvös fokozatosan lopja be az Egyenjogúsítás... szövegébe a magyâr érdekek képviseletét: itt például látnivalóan ugyanazon érveket hozza fel a mél-105 Eötvös, i. m., 90. 106 Eötvös, i. m., 94. 107 Eötvös, i. m., 97. 108 Eötvös, i. m., 100-1. 109 Eötvös, i. m., 102.
