Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 383 der beiden Landessprachen in Mähren). Ha ugyanezen írás cseh kiadását61 olvassuk, akkor élesen tűnik a szemünkbe a szoros fogalmi kapcsolat a francia forradalomtól örökölt posztulátumok és a nemzetiségi törekvések között. „Swoboda, rownost a bratrstwí wsech národüw" - ez áll mottóként a könyv élén, melynek címe: „O rownosti jazyka ceského a nêmeckého w Morawë". Sembera tehát a „rownost" („egyenlőség") szót használja a „Gleichstellung" megfelelőjeként. A terminológia ilyetén megválasztása korántsem véletlen. A német és a cseh nyelv avatott szakemberei: a cseh koronatartomány írói-költői aláírásukkal erősítik meg, mintegy harmincan, Frantisek Palacky62 választott szóhasználatát, aki a pontos „rownoprávnost" helyett a „rownost"-tal fordítja a „Gleichberechtigung" szót, amikor kétnyelvű, a Prager Zeitung-bari egymás mellé tördelt hasábokba szedett kiáltványában arról ír, hogy a csehek és németek közti barátságos viszonynak a tökéletes egyenlőség/egyenjogúság („na základe auplné rownosti"/"auf Grundlage vollständiger Gleichberechtigung") alapján kell nyugodnia.63 Szabadság, egyenlőség, nemzetiség Eötvös felismerésének tartalma: szakít a nemzetiség organikus, analógiás felfogásával, amelynek értelmében a nemzeteket mint organizmusokat ugyanazon természetes jogok illetik meg, mint az egyes embereket. Ezzel szemben kimondja, hogy a nemzetiség érzés, nem pedig eredendő jog. Az 1848. év nemzeti mozgalmait kísérő természetjogi szólamok mögött rejtőző célra mutat rá, az emberi természetben gyökerező irracionális mozgatókra. Más szavakkal: Eötvös nemzetiségkritikáját — a modernista antropológia helyett — arra a hagyományra alapozta, amelyre a nemzetiségi ideológiák szónokai hivatkoztak: a francia forradalom jelszavainak örökségére, amelyet voltaképpen 1848 látott először együtt a maga egységében.6 4 Amikor Eötvös érzésnek tekinti a nemzetiséget, akkor érvelésében — ellentétben a nemzetiségi ideológusokkal — nem a szabadság és egyenlőség jogposztulátumaiból indul ki, hanem, épp tagadása által, a testvériség érzésének 61 Sembera, Aloys W., О rownosti jazyka ceského a nêmeckého w Morawë, Brno, Tiskem Karla Winikera, 1848. 62 A kiáltvány szövege megegyezik Palacky 'Erklärung über die Gleichberechtigung der Nationalitäten [Nyilatkozat a nemzetiségek egyenjogúságáról]' című írásának szövegével: Palacky, Gedädkbätter, 148-55. 63 'Oswédcení se spisowatelùw Prazkych. Erklärung der Schriftsteller Prags', in: Constitutioneller Prager Zeitung, 1848, Nr. 47 (23. März), 777. 64 Furet, François-Ozouf, Mona, Dictionnaire critique de la Révolution française, (Paris), Flammarion, (1988), 731. skk. Az 1848. évi francia alkotmánytervezet mondja ki például először („I-ső fejezet [...] 11-ik cz."), hogy „a franczia köztársaság, dogmái: szabadság, egyenlőség és testvériség" (Mészáros Károly közli, Europa legújabb alkotmányai. Különös tekintettel Europa társadalmi állására, Pesten, Magyar Mihál könyvárudájában, 1848, 60.). A hármas fogalom első említése, amint azt a Brunner-Conze-Koselleck féle nagy német történeti fogalomtár megállapítja, Camille Desmoulinstől származik 1790-ből (Brunner.; Otto-Conze, Werner-Koselleck, Reinhart, Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-socialen Sprache in Deutschland, Stuttgart, Klett, 1972-1988, I. 565-6.). Ugyané munkában a „Szabadság" fogalmáról írott cikk (II. 425-542.) egyik alfejezetében Christof Dipper elemzi azt a jelen gondolatmenet számára is releváns folyamatot, melynek során a német politikai gondolkodásban a szabadság korolláriumává egyre inkább a nemzet és a nemzeti egység fogalma vált (II. 503. skk.).
