Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 381 [...] És végre az igazi szabadságból foly az hogy a törvény által határozott polgári jogokat mindenki szabadon gyakorolhassa [...]. [N]em abban áll az egyenlőség, hogy egyiknek annyia legyen mint a másiknak, mert az lehetetlen, s mert senkitől sem lehet elvenni mi az övé; hanem abban áll az egyenlőség: hogy egyenlő jogaik legyen[ek] az embereknek minden nyelv, vallás és születés különbség nélkül [...]. A szabadság s egyenlőségből foly a testvériség. E nélkül a más kettőnek nincsen becse, de fenn sem állhat; áll pedig a testvériség abban, hogy egymást mint testvérek szeressük, hiszen mindnyájan egy Isten gyermekei tehát rokonok vagyunk, s mi e honnak ugyan azon jogokkal, ugyan azon kötelességek s tartozások alatt álló szabad polgárai lévén [...], testvérül kell egymást tekintenünk. [...] Igenis magyarok, oláhok, székelyek, szászok s örmények, mind testvérek vagyunk, s édes anyánk a haza".48 A szlovákok körében a kezdeti lelkesedést ugyanígy a kiábrándulás váltotta fel. Michal Miloslav Hodza 1848 április elején írott röpiratában még örömmel veszi tudomásul: „Most ki van hirdetve az egyenlőség, szabadság és testvériség! Tehát üdv a szabadság, egyenlőség és testvériségnek, népnek és nemzetnek!"49 Az április 28-i brezovai petíció 6. pontja ebben a szellemben követeli „a Magyarországon lakó keresztény nemzetek közötti teljes testvériséget és egyenlőséget, ami annyit jelent, hogy mi tótok nemzeti szokásainkat és hagyományainkat szabadon megtarthassuk és az ország zászlai mellé a mi nemzeti zászlónkat is akadály nélkül kitűzhessük. [...] [E]gy nyelv sem uralkodhat a másik fölött, hanem az összes nemzetek és nyelvek szabadságukat, egyenlőségüket, testvériségüket, kéz a kézben, a külellenség ellen megvédelmezzék"5 0 , és a liptószentmiklósi petíció is ennek értelmében hívja fel „Magyarország összes nemzeteit az egyenlőségre és testvériségre".5 1 Ugyanakkor egy korabeli költemény arról panaszkodik, hogy „kihirdették az egyenlőséget, szabadságot és testvériséget, de nekünk tótoknak csak a rabságot készítik elő".5 2 Vannak azonban nemzetiségek amelyek kezdetektől fogva elhatárolják magukat e jelszótól: a szerbek és a horvátok. Hiába szólítja fel a Pesti Hirlap 1848. március 31-i vezércikke a szerbeket: „Legyenek ők áthatva egy nagy eszme által, mellyet kimondánk, s melly nem korlátolt, de általános, mint a lég, e mindent körülvevő és éltető elem. A szabadság és egyenlőség eszméjét értjük. Ez nem fogja tűrni, hogy a keresztyén vallás egyik hitágazata kevésbbé legyen független, kevésbbé biijon jogokkal, mint a másik. Itt a jelszó nem a türelem, de a testvériség", a válasz erre az volt, hogy „a magyarországi szerb azonban ősi nevéért, dicső történel-48 Kővári, i. ra., 57-59. 49 Steier Lajos, A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben I-П. (Fontes históriáé Hungaricae aevi recentioris. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat.), Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1937,1. 43., az „epeijesi magyar kormánybiztosság által eszközölt akkori fordításban". 50 Steier, i. т., I. 35-36. 51 Steier, i. т., I. 76. 52 Steier, i. т., I. 50.
