Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 377 A nemzetiségi törekvések okának és céljának meghatározása az Egyenjogúsítás... első fejezetében a következőképpen hangzik: „Valamennyinek közös alapja és közös célja van. Minden nemzeti érzés alapja az a meggyőződés, hogy előny bizonyos néphez tartozni, mert felülmúlja lelki vagy erkölcsi tulajdonságaiban a többit. Ezekről a kiválóbb képességekről vagy a múlt tesz tanúbizonyságot, vagy a jövőnek kell azokat érvényre juttatni. A cél: maradéktalanul érvényt szerezni a nép kiválóbb képességeinek. Ezért mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy a népben szunnyadó erők kifejlődjenek, hogy azután az biztosítsa egy népnek az őt megillető uralmat más népek fölött. Minden nemzetiségi törekvés alapja a kiválóbb képesség érzése, célja az uralkodás.."33 Az eötvösi megállapítások jelentőségét mutatja a tény, hogy nézetei a nacionalizmus monopolisztikus sajátosságáról máig egyik eleven és érvényes irányát képezik a nacionalizmus-kutatásnak. Karl Deutsch is arra a következtetésre jut klasszikus munkájában (Nationalism and Social Communication: An Inquiry into the Foundations of Nationality [Nacionalizmus és társadalmi kommunikáció: a nemzetiség alapjainak vizsgálatához]), hogy „az indusztrializmus térhódítása és a modern piacgazdaság [...] a sikeres csoportosulásokért gazdasági és lélektani jutalmat kínál a túlfeszített és bizonytalan egyénnek - férfiaknak és nőknek, akiket gyökértelenné tett a társadalmi és technológiai csere, és akik ki vannak téve a gazdasági verseny kockázatának. [...]. Versenyszellemű gazdaságban vagy kultúrában a nemzetiség nem egyéb, mint a kiváltság burkolt követelése. A csoportpreferenciát és a csoport különlegességét hangsúlyozza, és így távol tart minden kívülálló versenytársat". Nem véletlen, hogy Deutsch nézeteit osztja a hazai irodalomban Nyíri Kristóf (aki a Habsburg-Monarchia eszmetörténetétől elindulva jutott el a hagyomány működésének vizsgálatáig), amikor a modern nacionalizmus jellemzőire kitér: „A nacionalizmus, vagyis a nemzetállam megteremtésének ideológiája és mozgalma, alapvetően eszköz a monopolisztikus verseny előmozdítására a modernizáció korában."34 Eötvös gondolkodásában azonban, amint arról már szó esett, nem tudatosult az összefüggés nemzetiség és modern ipari társadalom között. Más úton kellett tehát eljutnia a felismeréshez. Erre vonatkozó megoldási javaslatom kimunkálása során a következőképpen fogok eljárni. Először 1848-as szövegeken keresztül bemutatom az általam „organikus"-nak nevezett, azaz a nemzetiségeket az emberi organizmus mintájára elképzelő felfogást, valamint azt, hogy e felfogásból kiindulva miként követelik a birodalom népei egyenlő jogaikat az ember eredendő jogait tanító természetjogi érvelés analógiája alapján. Utána — Wolfgang Häusler szóhasználatával élve — azon illúziók egyikét veszem szemügyre, amely 1848 tavaszán a birodalom népeit elfogta. Azt a széles körben elterjedt meggyőződést, 33 Eötvös, i. m., 17. 34 Nyíri Kristóf, 'Notes toward a Theory of Traditions', in: J. C. Nyíri, ed., Tradition. Proceedings of an international research workshop at IFK. Vienna, 10-12 June 1994, Wien, (Verein Internationales Forschungszentrum Kulturwissenschaften), 1995, 26.; a Deutsch-idézet: uo.
