Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
354 HERMANN ROBERT tározatát „legkevésbé sem lehet akképp értelmezni, hogy a magyar hadsereg nyilvános megsemmisítés veszedelmére legyen kitéve". Ez csak politikai döntés, de a stratégiai kérdésekben a helyszínen kell dönteni. Másnap pedig már arról írt, hogy ha a hadsereg elvész, „mi Önöket felelőssé teendjük a nemzet előtt". Október 14-én pedig az országgyűlés hozott újabb határozatot arról, hogy a bécsi hatóságok érdektelensége és részvétlensége miatt a magyar hadsereg szorítkozzon a határok védelmére.7 5 Bécsben ugyanis egyetlen hivatalos szerv, sem a Reichstag, sem annak bizottmánya, de még a városi tanács sem volt hajlandó segítséget kérni a magyaroktól, noha tagjaik többsége magánemberként helyeselte volna a magyar hadsereg bevonulását. A Reichstag örömrivalgással fogadta a magyar képviselőház október 10-i határozatát, de meg is elégedett ennyivel. Jellacic sem viselkedett egyértelműen, s a császárváros politikusainak többsége bízott abban, hogy sikerül valamilyen módot találni az udvarral való megegyezésre, a közös fellépéshez tehát mindkét oldalon hiányzott a politikai akarat. Más kérdés, hogy Jellacic csapatai, amelyek egyesültek az Auersperg vezette, Bécsből kiszorított helyőrségi csapatokkal, túlerőben voltak a magyar hadsereggel szemben, a bécsi fölkelők erői pedig aligha voltak használhatók a város falain kívül, így aztán a közös katonai akció sem garantálta volna a sikert.7 6 Móga elővédje október 9-én érte el Parndorfot. A főerő október 12-én indult meg először a határ átlépésére. Másnap azonban több sorezredi zászlóalj kijelentette, hogy nem hajlandó átlépni a határt. Ellene érvelt Móga és Kollmann József vezérkari főnök is. A határátlépés ellen komoly katonai és politikai érvek szóltak. Jellacic serege október elején jelentősen kicserélődött. Lovassága megerősödött, értéktelen csapatai visszatértek Horvátországba. A határ átlépése azzal a veszéllyel járt, hogy a hadseregnek nemcsak a horvát, hanem a Bécsből kiszorított cs. kir. csapatokkal is szembe kell szállniuk. Ez pedig komoly erkölcsi konfliktust okozott volna a közös uralkodóra felesküdött magyar sorezredi és a cs. kir. hadseregből jött honvédtiszteknek. Október 16-án a fővezérség végre rászánta magát a támadásra. Am a csapatok alig lépték át a határt, már vissza is rendelték őket. Megérkezett ugyanis a táborba az OHB futára az országgyűlés határozatával. Az országgyűlés a határ védelmére utasította a hadsereget, mivel Bécs eddig mit sem tett Jellacic lefegyverzésére, nem kért segítséget, sőt, még csak ellenségnek sem nyilvánította a bánt. Mógának csak ennyi kellett: visszavonta csapatait, s még azt is megtiltotta, hogy az előőrsök netalán osztrák területre lépjenek. A két hadsereg közötti összeütközések ettől kezdve mindennaposak voltak. Október 17-ről 18-ra virradó éjjel Görgei Artúr ezredes, az elővéd parancsnoka ütött rajta a brucki cs. kir. előőrsökön. Még aznap a Kress-könnyűlovasok a magyar előőrsöket támadták meg. Október 21-én a hadsereg ismét átlépte a Lajtát. Az újabb támadás előtt Móga követeket küldött Jellacichoz és Auersperghez. A követek jelentették, hogy Jellacic 75 KLÖM XIII. 167-168., 188-193. 76 Az alsó-ausztriai hadjárat politikai hátterére ld. ld. Barta István: A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom. Századok, 1951., uő.-. Die Anführer des ungarischen Freiheitskampfes und die Wiener Oktoberrevolution, (In:) Acta Historica Academiae Scientiarium Hungáriáé, 1. (1953.); Hermann: Csány 137-157.; uő.: Die unüberschreitbare Grenze. (In:) Gerald Schlag - Lieselotte-Weghofer-Mikats szerk.: Die Revolution von 1848/49 im österreichisch-ungarischen Grenzraum. Eisenstadt, 1996. 31-44.
