Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
340 HERMANN ROBERT Szándékukat erősítette, hogy szeptember 15-én Batthyány a nagyobbrészt volt cs. kir. tisztekből álló tisztikar hűségét biztosítandó, elérte, hogy István nádor vállalja el a sereg parancsnokságát. A nádor megpróbált érintkezésbe lépni a bánnal, de az szeptember 21-én egy meglehetősen színpadias jelenet kíséretében nem volt hajlandó megjelenni a tárgyalások színhelyéül szolgáló Kisfaludy gőzös fedélzetén. A nádor látta, JeUacic azt is megengedheti magának, hogy megalázzon egy cs. kir. főherceget. Ezért átadta a főparancsnokságot Móga János altábornagynak, ő maga pedig elhagyta a tábort, visszatért Pestre, majd Bécsbe utazott.5 1 Móga családja román eredetű volt, de ő maga a Nyitra megyei Bockón látta meg a napvilágot 1785-ben. 1802-ben, 17 évesen lépett be a cs. kir. hadseregbe, s vett részt a Napóleon elleni háborúkban. 1809-ben a döntő wagrami csatában lábán és mellén életveszélyesen megsebesült, s 1810-ben rokkantként, századosi rangban, nyugállományba helyezték. Móga azonban kérvényezte visszahelyezését a tényleges állományba, s ezt követően 16 évig századosként, 1 évig őrnagyként, három évig alezredesként, majd ezredesként szolgált. 1842-ben vezérőrnaggyá léptették elő, s kinevezték kassai dandárparancsnokká. 1848. június 21-én kapta meg altábornagyi és pesti hadosztályparancsnoki kinevezését. Móga tehát hivatásos katona volt, aki ha nem is rokonszenvezett különösebben a magyar átalakulással, nem tartozott az azt nyíltan rosszalló tisztek közé. Móga 1810-ben nősült, négy gyermeke született, s egyik lányát, Eleonórát Lázár György gróf, az 1. honvédzászlóalj őrnagya vette feleségül. Családi kapcsolatai is inkább a magyar oldalhoz kötötték tehát. Móga egyik beosztottja, Gelich Rikhárd szerint „nagyon képzett és vitéz katona, szigorú, de humánus fellebbvaló, és lovagias jellemű férfiú volt".52 Jellacic még a Mura átlépése után módosított a korábbi haditerven. Eddigi sikeres előnyomulását túlértékelve úgy döntött, nem váija be Roth hadosztályát, amely amúgy is csak szeptember 17-re ígérte indulását, tehát szeptember 20-21. előtt nemigen léphetett érintkezésbe a bán főerőivel. Elhatározásába belejátszottak az ellátási nehézségek is. Szeptember 14-én, majd 17-én, 18-án és 20-án utasította Rothot, hogy csapataival ne Légrád felé vegye útját, hanem Verőcéről észak felé egyenes vonalban Baranya és Tolna megyén át siessen Székesfehérvár felé.53 Abban is reménykedett, hogy az 1. (János) dragonyosezred Roth csapataihoz csatlakozik (a Roth-hadosztálynak semmilyen lovassága nem volt), sőt, hogy a Bánságból megbízhatatlansága miatt kivont Schwarzenberg-dzsidásezred is csatlakozik hozzá. О maga két hadosztályát a Balaton déli partján, a harmadikat az Iharosberény-Böhönye-Tard-Kaposvár-Simontornya útvonalon indította meg Székesfehérvár felé. Ezáltal elképzelhető volt, hogy megelőzi A küldöttségre ld. KLÓM XII. 1003-1004. (a tisztikar nyilatkozata), Hermann: A drávai hadtest 204-206. - Neustaedter is hangsúlyozza, milyen súlyos következményekkel járt az, hogy a bán nem tudott uralkodói felhatalmazást előmutatni. Neustadter П. 83. 51 A jelenetet leírja Pap П. 27-36., 51-53., 58-59., Hauptmann П. 18-22. és 209-212. 52 Mógára Id. Bona, 1987. 363. és Gelich I. 219-221. Móga Pákozd után hűségnyilatkozatot adott a magyar országgyűlésnek, a schwechati csata után viszont korára és egészségi állapotára hivatkozva beadta lemondását. 1849 január elején jelentkezett a fővárosba benyomuló cs. kir. csapatok főparancsnokánál, Windisch-Grätz tábornagynál. A tábornagy hadbíróság elé állíttatta. A hadbíróság megfosztotta rangjától és kitüntetéseitől, s öt év várfogságra ítélte. Móga ezt Olmützben töltötte le, s szabadulása után a szintén várfogságot szenvedett veje, Lázár György szászerkedi birtokán élt, 1861. november 10-én bekövetkezett haláláig. 53 Hauptmann П. 115-118., 339., 347-348.
