Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
334 HERMANN ROBERT győzelmünket" - írta.2 3 A támadás előtt csapatai augusztus 31-én megszállták Fiumét. Ezzel megkezdődött a háború.2 4 A magyar kormány augusztus 27-én úgy határozott: végső megoldásként felajánlja a horvátoknak a teljes elszakadást, azzal a feltétellel, ha átjárót biztosítanak a Magyar Tengermellékre. Ugyanakkor az uralkodó által István nádorhoz intézett, az osztrák kormány augusztus 31-ei államiratához csatolt kísérőlevél alkudozásokat javasolt a magyar és osztrák kormány között. Az uralkodó követelte, hogy ezeken Jellacic vagy megbízottja is részt vehessen, hogy Magyarország szüntesse meg Horvátország, Szlavónia és a katonai határőrvidék elleni készülődéseit, vonja vissza „a bán és a metropolita" (Jellacic és Rajacic) elleni intézkedéseit, s a határőrvidéket bízza az osztrák hadügyminiszter vezérletére. A kísérőlevél szerint a határozatot Jellaciccsal is közli az uralkodó azzal, hogy a mielőbbi tárgyalás érdekében, tartsa magát készen az utazásra. Az irat gyakorlatilag a június 10-i kéziratok visszavonását jelentette, s azzal, hogy Jellacicot bánnak nevezte, megelőlegezte rehabilitációját.25 A tényleges rehabilitáció sem váratott sokáig. Szeptember 4-én az uralkodó, hivatkozva Jellacic hűségére és ragaszkodására, visszavonta június 10-i felfüggesztését, s kijelentette: elvárja „kötelességérzetétől s lojális gondolkozásmódjától", hogy „az egyetemes monarchia javára, a magyar korona épségének fenntartására s a magyar mellékországok viszonyainak jótékony kifejlődésére működend". (A kézirat már augusztus 24-én készen volt). Ezzel egyidőben a Bécsbe tartózkodó Jósika Samu báró és Apponyi György gróf megfogalmazták azt a két kiáltványt, amelyeket Jellacic a határ átlépése után a magyarországi cs. kir. csapatokhoz és a lakossághoz szándékozott intézni.26 Az uralkodói kéziratot azonban csak szeptember 9-én publikálta a „Wiener Zeitung"; éppen azon a napon, amikor az uralkodó a magyar országgyűlés 100 tagú küldöttségét fogadta. A fogadás előtt Pulszky Ferenc felkereste Wessenberg miniszterelnököt, aki kijelentette, a kézirat kiadása háta mögött történt, nem tud róla semmit, s felvilágosítást sem tud adni. Deák Ferenc megkérdezte Ferenc Károly főherceget: valódi-e a király aláírása? Ferenc Károly igennel válaszolt.27 Ugyanezen a napon Teleki Ádám vezérőrnagy, a drávai magyar hadtest parancsnoka is megkapta a manifesztumot Jellacic egyik alparancsnokától. Pesten először Teleki és Csány jelentéséből értesültek a bán rehabilitálásáról, de mivel a szeptember 4-i manifesztumban egy szó sem volt az augusztus 31-eiben említett tárgyalásokról, először nem tekintették azt hitelesnek. A kételyeket aztán eloszlatták a horvát intervenció megindulásáról érkező hírek.2 8 23 Thim П. 651-652., magyar fordításban Deák Imre 198. 24 Pap I. 398-399., Deák Imre 199-200., 203-207., Neustadter П. 59-70. 25 A minisztertanács határozatát közli F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Bp., 1989. 65. Az erről szóló törvénytervezetet közli Károlyi II. 526-628. Az aug. 31-i királyi kéziratot ld. Pap I. 401^102. 26 A szept. 4-i manifesztumot közli Pap II. 1., Deák Imre 211. A kiáltványra ld. Spira: Egy ellenforradalmi suskus 157-163. 27 Károlyi П. 161. - A kézirat elkészültéről már aug. 24-én tájékoztat Kempen 107-108. -Pulszky Ferenc: Életem és korom. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp., 1958. I. к. 381. (tévesen szept. 7-re datálja). Urbán: Batthyány 481. 28 Hauptmann II. 268.
