Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 329 gyorsan megnyerte ügyének a horvát közvélemény jelentős részét. Hihetetlen ambíciói azonban nem párosultak katonai tehetséggel.3 István nádor április 1-én meghívta az országgyűlésre, Jellacic azonban nem reagált. Április 19-én a magyar kormány Pestre hívta, hogy a báni beiktatás és a horvát tartományi gyűlés kérdéseit megbeszéljék, de a bán erre elutasítóan válaszolt. Sőt, Zágrábba érkezése után megszakított minden kapcsolatot Magyar- és Horvátország között. Április 25-én kihirdette a statáriumot, s bejelentette, hogy a polgári közigazgatás Horvátországban, Szlavóniában és a magyar tengermeUéken az ő hatáskörébe tartozik. A horvát nemzeti sérelmekre hivatkozva, nemzeti jelszavakat használva igyekezett a horvát közvéleményt a magyar átalakulás ellen hangolni. A jobbágyfelszabadítást saját hatáskörében hirdette ki, s úgy tett, mintha az 1848 áprilisi törvények Horvátországban nem lennének érvényesek. Amikor Batthyány május elején Bécsbe érkezett, nem csupán a vitás hadügyi kérdések rendezésére törekedett. Eredményt akart elérni az engedetlen Jellacic ügyében is. Vagy engedelmességre akarta szorítani Jellacicot, vagy királyi biztos kiküldetésével akarta rendezni a magyar-horvát viszonyt. A király május 6-án királyi kéziratban utasította Jellacicot, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen a magyar kormány rendelkezéseinek. Egy másik kéziratban felhatalmazta István nádort, hogy szükség esetén királyi biztost nevezzen ki Horvátországba az „elkülönözési [önállósági] törekvések" és „hasonló merényletek elnyomására".4 Május 11-én a nádor ennek szellemében királyi biztossá nevezte ki a horvátszlavón területekre Hrabovszky János báró altábornagyot, péterváradi főhadparancsnokot. Hrabovszky azonban a rendelkezésére álló elégtelen haderőre hivatkozva nem mert élni megbízatásával, annál is inkább, mert Jellacic kijelentette: fegyverrel fog ellenállni Hrabovszkynak. A nádor egyben engedelmességre szólította fel a bánt, aki erre tiszteletlen hangon válaszolt, s május 20-án az általa létrehozott báni értekezlet útján azt kérte az uralkodótól: hagyja jóvá a magyar kormánytól független horvát közigazgatást.5 Közben a magyar kormány - amely előtt már Jellacic május 15-i leveléből ismert volt ez a kívánság - kérte az uralkodót, hogy a bánt mozdítsa el tisztéből. Az innsbrucki tárgyalások azonban kompromisszummal értek véget. Az uralkodó május 29-én Innsbruckba rendelte a bánt, s ezzel egyidőben magát Batthyányi is. Jellacic azonban nem engedelmeskedett, pontosabban, június 2-án levélben közölte Ferenc Károly főherceggel, hogy miután június 5-én megnyílik a horvát tartományi gyűlés, nem tud időben érkezni. A levelet a főherceg eltitkolta Batthyány elől, aki megunta a hiábavaló várakozást. A bán engedetlenségére hivatkozva kieszközölte, hogy az uralkodó a határőrökhöz intézett szózatban a bánt mind polgári, mind katonai hivatalaiból felfüggessze. Pestre visszatérve aztán közzétette a kéziratot.6 3 Életrajzait Id. Hartley, M.: The Man Who Saved Austria. The Life and Times of Baron Jellacic. London, 1912.; Neustaedter I-II.; Ernest Bauer: Joseph Graf Jellachich de Buzim Banus von Kroatien. Wien - München, 1975.; Spira: Egy Jellacic-önportré; Walter Görlitz: Jelacic. Symbol fur Kroatien. Wien - München, 1992. 4 A május 6-i kéziratokat közli Pap I. 76-77. 5 Hrabovszky kinevezését közli Pap I. 92-93. Hrabovszky küldetésére ld. Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Bp., 1972. 58-68. 6 A jún. 10-i kéziratokat közli Pap I. 182-193.
