Századok – 1998

Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293

324 MOLNÁR ANDRÁS Összegzésként megállapíthatjuk, hogy Muraköz horvát lakossága sem a reformkorban, sem pedig 1848-ban nem törekedett a Magyarországtól való elszakadásra. A muraközi horvátok körében semmilyen nemzetiségi mozgalom vagy szervezkedés nem vert gyökeret. Az elviekben hirdetett magyarosítási törekvés Muraközben alig volt érzékelhető, éppen ezért nem is gerjeszthetett ellenállást vagy magyarellenes érzelmeket. Muraköz népe nem volt elégedetlenebb az áprilisi törvényekkel, mint a környék magyar lakossága, és Csány kormánybiztos, valamint a zalai tisztviselők erélyességének köszönhetően a parasztmegmozdulásokat idejében sikerült megfékezni, így a szociális feszültségek nem fajultak el nemzetiségi konfliktussá. Muraköz magyar elöljárói 1848-ban körültekintő óvatossággal, tapintatosan bántak a járás horvát lakosságával, ilyen módon sikerült ellensúlyozni a horvátországi nacionalisták lázító propagandáját, szociális demagógiáját, felelőtlen ígéreteit. Míg magyarellenes magatartást mindössze két muraközi lelkész, valamint Knezevics báró tanúsított, a horvát lakosság zöme 1848 őszén megtagadta a Horvátországhoz történő csatlakozást, és szembefordult Jellacic fosztogató katonáival. Muraköz horvát nemzetőrei fegyverrel a kezükben védték értékeiket, és szülőföldjük Magyarországhoz való tartozását. Muraközt 1848-ban katonai erővel, az ott élő népesség akaratát mellőzve, a lakosság „feje fölött" lehetett Zala megyétől elszakítani, és Horvátországhoz csatolni.